Üdvözöljük a

„A cég a családom nélkül nem lenne ennyire sikeres” | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

„A cég a családom nélkül nem lenne ennyire sikeres”

Szerző: Kis Tünde | 2016. március 30.
Cimkék: kitüntetés

250 dolgozó, 2 gyártó telephely, 16000 m2 gyártási alapterület – ez csak három, de nagyon fontos szám a Lakics Kft. életéből. A családi középvállalkozást, amely nemzetközi piacra dolgozik a szélenergia ágazatban, Lakics László alapította 30 évvel ezelőtt. A Komlón, Kaposváron és Dombóváron több száz család megélhetését biztosító cég ma már európai szinten is elismert, saját fejlesztésű termékeivel jelentős piaci sikereket ér el. Lakics László máig egyik vezetője a vállalkozásnak, hitvallása szerint a piac- és technológiai ismereteknek komplex technológiafejlesztéssel kell párosulniuk. A kamara Életmű Díjjal ismerte el több évtizedes áldozatos munkáját, mert – mint ahogy a díj indoklásában szerepel – a szakember munkásságával maradandót, példaértékűt alkotott a gazdaság területén.

 A mára sikertörténetté érett krónika a ’80-as években kezdett íródni, amikor Lakics László otthoni műhelyében egy olyan munkadarabot készített el, amelynek legyártását senki nem vállalta az országban. A sikernek híre ment, ami folyamatos megrendeléseket eredményezett. A fémiparban dolgozó szakember csak több ember betanításával volt képes teljesíteni a felkéréseket, így hamarosan a saját vállalkozás váltotta fel az alkalmazotti létet. A cég lépésről lépésre haladt előre, jó érzékkel kicsíptek a gépiparban egy olyan területet, amihez ész, tehetség és ügyesség kell:  a legbonyolultabb forgácsoló gépek, az ún. horizontok irányát. 1995-ben Komlón vásároltak üzemcsarnokot, 2002-ben Dombóváron egy céget, 2010-ben pedig Kaposváron építették fel modern gyárüzemüket. Mára a Lakics Kft. korszerű hegesztett acélszerkezetek gyártásával foglalkozik és több mint 250 család megélhetését biztosítja.

 

- Nagyon örülök, hogy engem tartott érdemesnek a kamara az Életmű Díjra, hiszen ezzel azt a harminc évet ismerték el, amelyben szinte a semmiből építettünk fel egy középvállalkozást – mondta a díjátadón a meghatódott Lakics László. - 30 éve a garázsban kezdtem egy kis műhelyben, most pedig 250 embernek adunk munkát, ez engem büszkeséggel tölt el. Jól esik, hogy ezt észreveszik és megveregetik az ember vállát. Ebből tanulok is, mert a kollégáim azt mondják, hogy nem vagyok egy vállveregetős, dicsérős típus, de amikor engem ismernek el így, akkor muszáj ráébrednem, hogy bizony szükség van a pozitív visszajelzésre, a jó szóra, mert mindenkinek jólesik, ha a lelkét simogatják. A két fiam számára is egyfajta motivációt jelenthez ez az elismerés. Köszönöm a kamarának, hogy odafigyel a tagjaira.

 

- Életmű díjat általában akkor kap az ember, amikor már egy sikeres életút áll mögötte. Ha visszatekint a pályafutására, milyennek látja a saját teljesítményét?

- Nagyon nehéz ezt megfogalmazni. Talán azzal a képpel tudom érzékeltetni, hogy amikor bemegyek az új kaposvári gyárunkba, ahol van egy 10000 m2-es csarnok és odaállok a közepére, még magam is meglepődöm, hogy ezt én hoztam létre. Mára visszavonultam az operatív munkától, átadtam a vezetést a két fiamnak. Most egy nagyon ütős dolgon ügyködünk: háztartási méretű szélerőműveket fejlesztünk, és úgy néz ki, hogy kezd beérni a munkánk gyümölcse, mert nagyon komoly gépeket hoztunk létre. Egy nagy konszern fejlesztő igazgatója komolyan érdeklődik a termék iránt, szeretnének együttműködni velünk a fejlesztésben és a terjesztésben. Nem szeretném még abbahagyni a munkát és a fotelban üldögélni, mert úgy érzem, hogy ahhoz még nem vagyok elég öreg.

 

- A Lakics Kft. sajátos helyzetben van, hiszen két megyében, Somogyban és Baranyában van telephelye. Miként lehet a földrajzi távolságot áthidalni ahhoz, hogy sikeresen tudjanak működni?

- Volt egy időszak, amikor a két cég önálló elszámoló volt és ez gátolta az összetartozást. Rá kellett jönnöm, hogy így nem működik megfelelően, ezért egyesítettük a cégeket, ami eredményre vezetett. Igyekszünk mindkét telepet ugyanolyan intenzitással fejleszteni, ehhez mindig meghallgatom a kollégáim véleményét. Kaposváron inkább a forgácsoló-technikán van a hangsúly, ezért ezt le is építettük Komlón, mivel a két hely nem bírja el ugyanazokat a beruházásokat. A lakatos technológiák viszont Komlón kaptak nagyobb hangsúlyt. Szerencsére a munkaerő is ehhez igazodik, Komlón több a hegesztőlakatos és viszonylag kicsi az elvándorlás. De így is komoly szakemberhiánnyal küzdünk, a magasan képzett szakemberek rendkívüli módon hiányoznak.

 

- Mi az az élettapasztalat, életbölcsesség, amit átad a fiainak?

- Én azt hagyom nekik örökül, hogy dolgozni, dolgozni és még egyszer dolgozni. A vezető azért van, hogy észrevegye a hibákat, azokra reagáljon, javítsa ki. Akkor is megy tovább az élet, ha nincs vezető, de csak 50-60 %-on. Arra buzdítom őket, hogy legyenek ott, lássanak, merjenek beleszólni a dolgokba és változtassanak. Járják a világot, nézzék meg, hogy mások miként csinálják, folyamatosan tanuljanak. Nem féltem őket, mert időben csatlakoztak a céghez, így kellőképpen ismerik azt. Ha kell, leülünk beszélgetni, de eddig is bebizonyosodott, hogy tudunk együtt dolgozni. A cég a családom nélkül nem lenne ennyire sikeres.