Üdvözöljük a

A család együtt képes a talpon maradásra | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

A család együtt képes a talpon maradásra

Szerző: Kis Tünde | 2018. február 7.

Mi történik akkor, ha egy családi vállalkozásban az egyik „motor” egy hosszan tartó betegség miatt kiesik, de holnap is ki kell nyitni, mert a vendégek, a vásárlók várják a terméket, a szolgáltatást? Hogyan képes kezelni az előállt helyzetet a család, amely egyben vállalkozói közösség is, és miként tudja bebizonyítani azok számára, hogy igenis képes életben tartani a vállalkozást, akik a teljes csődöt prognosztizálták? A villányi Polgár Pincészetet működtető Polgár család megtalálta a maga válaszait ezekre a kérdésekre.

- Az elmúlt hat évben nem volt jelentősebb fejlesztésünk sem a szőlészetben, sem a panziónkban, de erre az évre már tervezünk mind a mezőgazdasági részre, mind a szálláshely komfortfokozatának emelésére. Éppen most zajlik egy pályázat írása a panzióra színvonalának javítására, illetve újabb szolgáltatások bevezetésére – válaszolja Polgárné Kaulics Katalin, a Polgár Pincészet egyik tulajdonosa arra a kérdésre, hogy mi újság a vállalkozás háza táján.

 

- Milyen szempontok döntenek a beruházás mellett?

- Természetesen fontos, hogy milyen anyagi helyzetben van a vállalkozás, de az is jelentős hatással volt az elmúlt évekre, hogy egy komoly betegség miatt hat évig nem dolgoztam. Ez idő alatt megérlelődött bennünk a generációváltás gondolata, hogy a gyermekeink viszik tovább a Polgár Pincészetet, ez mostanra realizálódik, hiszen a lányom üzletvezetőként dolgozik. Bízunk benne, hogy sikeres lesz ez a folyamat, ez az új pályázat is már az ő reszortja.

 

- Milyen irányba indulnak el a panzió megújításával?

- Az alapirány, amit meghatároztunk a magunk számára, a vidéki és családias vonal megmarad, de szeretnénk minél több családoknak szóló szolgáltatást nyújtani. A vendégeink azt mondják, hogy hozzánk hazajönnek, mert itt családban érzik magukat, ezt az érzetüket kívánjuk fokozni a beruházással.  

- Miként születik meg egy fejlesztést szolgáló döntés a családi vállalkozásban?

- Összeül a család és kiértékeljük a panziót, az elmúlt évet, a vendégkört, a kosártartalmat. A célközönségünk két célcsoportból áll – a korombeliekből és a fiatalokból –, látjuk, hogy a jövőben tudatosabban kell célozni a fiatalokra, mert az én generációmnak lassan másra lesz igénye. Az ifjabbaknak elvárásai eltérnek a mieinktől, ezért azokhoz kell igazítani a beruházásainkat. Ezeket megbeszéljük, feltérképezzük a lehetőségeket, megkeressük a barátok, ismerősök által a pályázatírót és elindulunk a fő csapásirány felé.

 

- A pályázat mint lehetőség egyértelmű az önök számára?

- Balgaság lenne nem számolni vele, kidobott pénz, ha nem próbáljuk meg kiaknázni ezeket a lehetőségeket. Több sikeres pályázaton szerepeltünk már, az a tapasztalatunk, hogy mindenféleképpen meg kell próbálni ezt a lehetőséget.

 

- Miként lehet egy családi vállalkozásban lemenedzselni azt a helyzetet, amikor olyan egészségügyi probléma vagy külső változás éri a családot, amikor kiesik az egyik meghatározó családtag, aki egyben fontos munkaerő? Ez nyilván hat az üzletmenetre is.

- Okosan kell csinálni, emellett szívvel és szeretettel, ezeket mindenkinek bele kell tenni a kosárba, csakúgy, mint az akaratot. Amit megbeszélünk egymás között, azt meg kell csinálni. Mindenkinek többet kell teljesítenie. Ha a vendég 6-kor csönget, akkor világos, hogy 6 előtt mindenkinek glédában ott kell állnia, mindennel készen. Ennek akkor is így kell lennie, amikor valamelyikünk beteg. Ilyenkor egyértelműen összezár a család. Nekünk óriási sikerélmény, hogy annak ellenére, hogy az ismerősök nem hittek az én és a vállalkozás talpon maradásában, be tudtuk bizonyítani, hogy együtt képesek vagyunk rá. Ezt ajándékként élem meg, és mindennap arra ösztönöz, hogy menjek és tegyem a dolgomat. Az, akit megérint egy ilyen negatív élmény, csak pozitív gondolkodással tud kijönni belőle. Két éve újra dolgozom.

 

- A vállalkozást miként érintette ez a család számára is nehéz időszak?

- Fejlődőből átment stagnálóba, egyértelműen megsínylette ezeket az éveket. Sikerként éljük meg, hogy ebben az időszakban is folyamatosan működött a vállalkozás. Két és fél évig dolgoztam, majd tavaly nyáron visszajött a lányom gyesről, és én most tudatosan igyekszem háttérbe szorulni. Kevesebb feladatot vállalok, de természetesen ott maradok segítségként. Hétvégente például én vagyok a vendégekkel.

 

- Említette a generációváltást.

- Úgy érezzük, hogy eljött a staféta átadásának az ideje. Úgy látom, hogy Magyarországon nincs ennek kultúrája, nem is nagyon lehet, hiszen a rendszerváltás környékén alapított vállalkozásoknál ez most következik be először. Évek óta foglalkoztat, hogy miként lehet zökkenőmentesen átadni az irányítást, mert a gyerekeink gyakorlatilag be lettek dobva a mélyvízbe. Az is igaz, hogy a lányom olyan tudással, iskolai végzettségekkel rendelkezik, amelyek jó alapot adhatnak a vállalkozás sikeres menedzseléséhez. Én pedig a jövőben boros felnőttoktatással szeretnék foglalkozni, ha van rá igény, mentorálással, esetleg arról írni, hogy mire érdemes odafigyelnie a mi generációnknak a fiatalokkal való együtt dolgozás esetén. Nem utolsósorban nagymamaként is szükség van rám.