Üdvözöljük a

A kozmetikus nem hibázhat | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

A kozmetikus nem hibázhat

Szerző: Szalai Kornélia | 2018. október 10.

Pécsett a Kereskedők Háza második emeletén a Marcsi Kozmetikában a délutáni órákban már minden csendes. Az utolsó vendég is megszépülve kilépett az ajtaján. Bicskeyné Horváth Mária kozmetikus mester még néhány kedves szót vált a tanulóival, majd útjukra ereszti őket is.

 - Érettségi előtt álltam, amikor először jártam egy kozmetikában, s abban pillanatban megfogott ott minden, az illatok, a krémek, a különleges hangulat - avat be abba, hogyan is találkozott a szakmával, amivel egy életre eljegyezte magát, ami a szenvedélye, a hivatása lett. 

Budapesten töltötte a tanulóéveit egy Margit körúti kozmetikában. A végzést követően visszatért Pécsre, s a Pálma Kozmetikában helyezkedett el, innen az útja az Írisz Kozmetikába vezetett, majd az ott bekövetkezett átalakulásokkal egy időben, nyitotta meg saját kozmetikai szalonját, a Marcsi Kozmetikát.

 

 - Nagyon megszerettem a szakmámat, néhány év elteltével már a mestervizsgámra készültem - folytatja tovább beszélgetésünket. - Akkoriban erre csak Budapesten volt mód. A mesterem, nemcsak a tanulóévek alatt kísérte nyomon a tevékenységemet, hanem a későbbiekben is, a mestervizsgára is ő készített fel. Emellett, több kozmetikushoz is beajánlott, akiknél szintén eltöltöttem hosszabb, rövidebb időt, hogy megismerkedjem az általuk alkalmazott módszerekkel is és  minél több ismeretre, tapasztalatra tegyek szert. A felkészülésemet bőrgyógyász is segítette, akit szintén az ő ajánlására kerestem fel. Mint mondja, akkoriban még a kozmetikusok maguk készítették a krémeket. A mestervizsgán is ez volt az egyik feladat. Már akkor újszerű dologgal állt elő, az éjszakai tápláló arckrémhez méhpempő helyett mézben feloldott virágport használt, ugyanis ezt az alapkrémbe hidegen is bele tudta dolgozni. 

 

 A sikeres mestervizsgát követően kezdett el tanítani, s csaknem három évtized után hagyta abba. Hosszú időn át a fővárosban, majd Pécsett és az ország számos pontján vett részt a felnőttképzésben, de volt szakoktató Budapesten az ORFI-ban is. Sok tanulója volt az eltelt évtizedek alatt, és most is hármat vezet be a szakma rejtelmeibe. A végzettek közül szinte mindegyikkel tartja a kapcsolatot. 

 - Mindig arra tanítottam és tanítom a mai napig a tanulóimat, hogy a kozmetikus nem hibázhat, mert azzal súlyos károsodásokat is okozhat, akár örök életre szóló nyomok maradhatnak a vendége bőrén - emeli ki. - S arra, hogy a vendéget soha nem az érdekli, hogy mi mindent végzett el, miről van papírja, hanem, hogy akire rábízta magát, a megszerzett tudását miként tudja a mindennapokban hasznosítani, a bőrének megfelelő kezelést kap-e.

 

  S nemcsak tanított, hanem folyamatosan képezte is magát. Kitanulta az elektro-kozmetikát, amit később az egész országban oktatott, valamint számos egyéb, a vendégek mind szélesebb körben történő kiszolgálását segítő gyógymasszást és a természetgyógyászatot. 

 - Nagyon szeretem ezt a mostani helyemet, ahol már öt éve fogadom a vendégeimet - folytatja tovább beszélgetésünket. - Folyamatosan szerzem be az újabb és újabb kozmetikai gépeket, s ami számomra a legnagyobb öröm, hogy a régiek ide is követtek. Vannak közöttük olyanok is, akik már a Pálma Kozmetikában is hozzám jártak, sőt olyanok is, akinek az unokája is a vendégem már.

 Miközben beszélgetünk, megcsörren a telefonja. Elnézést kér, mert fontos, időpontot szeretnének egyeztetni vele. 

 

 - A kozmetikába nem csak megszépülni járnak a nők - fiatalok, idősek egyaránt -,hanem mert itt ellazulhatnak, a mindennapi gondokat, ha néhány órára is, de az ajtón kívül hagyhatják, s itt csak velük foglalkoznak, őket kényeztetik - hangsúlyozza Bicskeyné Horváth Mária kozmetikus mester. - A szalonomat is ennek jegyében rendeztem be, a falakra nyugalmat árasztó képek kerültek, s halk zene szól a kezelés egész ideje alatt. A kozmetikusé bizalmi szakma, szavak nélkül is érti, hogy melyik vendégnek mire van szüksége, mire vágyik. Sokan vannak, akik ilyenkor megnyílnak, s megosztják velem örömüket, bánatukat, mert tudják minden ezen falak között marad.