Üdvözöljük a

A mesterlevelet is együtt szerezték meg | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

A mesterlevelet is együtt szerezték meg

Szerző: Sz.K. | 2015. október 7.

A Németh testvérpár műhelyét nem nehéz megtalálni Pécsett a Huba utcában, egymás mellett sorakoznak előtte az autók. Bent is nagy a nyüzsgés, egy úr éppen a már elkészült gépkocsiját veszi át, míg egy hölgy arról érdeklődik, hogy az övé mikor készül el. Lassan elcsendesedik a műhely, Németh Zoltánnal és Gáborral az irodaként is szolgáló üzlethelyiségben ülünk le.

 - Az édesapánk alapította a családi vállalkozásunkat, amit mi viszünk tovább, mert ő már nyugdíjas - kezdi beszélgetésünket Németh Zoltán, a Memo-Car Kft. ügyvezetője. - Ő autószerelő mester volt, a mesterlevele a mai napig kint van a műhelyben, amelyik mellé mostantól a miénk is kikerülhet, hogy büszke lehessen ránk.

 Amikor a pályaválasztásra került sor, a két testvér közül igazán egyiknél sem volt kérdés, hogy az autók jelentős szerepet játszanak majd az életükben. Hisz kicsi gyerek korunk óta vitte őket az édesapjuk az autóversenyekre és sokszor fordultak meg vele különböző műhelyekben. Hamar beléjük ívódott az autók iránti szeretet és csodálat. Az idősebb testvér, Zoltán eleinte a kertészkedéssel is kacérkodott, mert olyan szakmát szeretett volna kitanulni, amelyben fontos szerepet kap az alkotás, a kreativitás. Végül azért döntött a karosszéria-lakatosság mellett, mert abba a külső tényezők kevésbé kapnak szerepet, rajta múlik, hogy a keze nyomán miként újul meg egy összetört autó.

 A szakma megszerzését követően olyan vállalkozónál helyezkedett el, aki Amerikából behozott néhány éves sérült gépkocsikat javított. Két évig volt nála, ami jó alapokat teremtett ahhoz, hogy később maga is önálló legyen, hiszen az autószakma minden egyes ágát gyakorolhatta ott az autószereléstől, az autóvillamosságon át, egészen a tanult szakmájáig. Ezzel párhuzamosan egy másik cégnél szélvédőcserével is foglalkozott.

 

 - Aztán amikor az édesapánk 1993-ban létrehozta a Nem-Car Bt.-ét, neki is besegítettem, majd egyre inkább csak nála dolgoztam, a végén már, mint alkalmazott - folytatja tovább. - Nagy önállóságot kaptam. A saját munkáimat az ügyfelekkel való tárgyalásoktól, a javítások elvégzésén át, egészen a kész autó átadásáig magam intéztem.

 

- Az édesapánk azt szerette volna, ha én nem az autósszakmák közül választok magamnak élethivatást - veszi át a szót testvére, Gábor. - Ezért a Zipernowsky Károly Műszaki Szakközépiskolába jelentkeztem informatikus szakra, ahova ugyan nem vettek fel, de gépésznek igen, amit már nem bánok. Az itteni tanáraim szerettették meg velem a mostani szakmámat. Az érettségi után a technikusi vizsgát is letettem, azonban a gyakorlati időmet mindig a műhelyünkben töltöttem. Nagyon szép évek voltak ezek. Hisz ekkor tanultam a legtöbbet testvéremtől, meg azt miként lehet egy ilyen nehéz és bonyolult szakmában boldogulni. Néhány év után magam is a családi vállalkozásba kezdtem. A bátyámmal jó csapatot alkotunk, a műhelyt is közösen vezetjük, megosztva a feladatokat, a mestervizsgát is egyszerre tettük le.

 Annak idején a vállalkozásukat az édesapjuk egy kétbeállós műhelyben indította útjára. Aztán az évek során, ahogy egyre több munkájuk lett kinőtték, s újat építettek. A jelenlegi helyükön négy autót tudnak javítani egyszerre, de már ez is kicsinek bizonyul. Mind többen keresik őket, hozzák hozzájuk a karambolos, vagy más módon megsérült autóikat. A hírük leginkább szájhagyomány útján terjed, a műhelyükben megfordult autótulajdonosok ajánlják őket barátaiknak, ismerőseiknek. 

 Vallják, nincs annál jobb érzés, mint amikor az összetört autót újjávarázsolják, s a tulajdonos arcára mosolyt csalnak vele. Annak érdekében, hogy haladjanak az új technológiákkal Gábor minősített hegesztő vizsgát tett, amelynek részeként kitanulta az alumínium-hegesztést is. E mellett mind a ketten  kamionvezetői jogosítványt is szereztek  mert csak ezen a módon tudják a műhelybe a nagyobb balesetet szenvedett járműveket beszállítani.

 Abban is mind a ketten egyet értenek, hogy nemcsak a műhely fejlesztésére kell nagy hangsúlyt helyezni, de elengedhetetlen a szakma magas szintű ismerete, a technológiai fejlődés nyomon követése, a karosszériához felhasznált egyre másra megjelenő újabb anyagok tulajdonságainak megismerése. Ezért is döntöttek úgy, hogy mind a ketten megszerzik a szakma csúcsát jelentő mesterlevelet, meg azért is, mert továbbra is szeretnének tanulókkal foglalkozni. 

 

 - A tanulóinknak is igyekszünk átadni ezt a szemléletet - veszi vissza a szót Németh Zoltán. - Minden olyanra igyekszünk megtanítani őket, amit mi fontosnak tartunk e szakma magas színvonalon történő műveléséhez. A magam részéről pedig szeretem továbbadni azt amit a szakmáról tudok. Egy karosszéria lakatosnak kicsit autószerelőnek is lennie kell, nem mindig szaladhat el egy másik műhelybe például azért, hogy segítsenek kiszedni a sérült autóból a motort, de az autóvillamossághoz is valamilyen szinten értenie kell. Nálunk a tanulók a szélvédő ki- és behelyezés is megtanulják. Igyekszünk felkészíteni őket a szakmára és mellette az életre is.  A tanulóinktól mi magunk is tanulunk, az informatikába nem egyszer ők a jártasabbak nálunk. A képzésük a tudás kölcsönös átadását is jelenti egyben. Két évvel ezelőtt az egyik tanulónk például az országos versenyen a 9. helyen végzett, amire nagyon büszkék vagyunk. S voltak olyanok is, akik a végzést követően hosszabb, rövidebb ideig nálunk maradtak, együtt dolgoztak velünk.