Üdvözöljük a

A mi borunk? | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

A mi borunk?

Szerző: Gűth Ervin | 2017. április 4.

A pécsi lokálpatrióták és érdeklődő borkedvelők közös halmazának tagjai jó esetben azonnal felkapják a fejüket, ha valahol valaki cirfandlit emleget. Sok szempár azért ilyenkor nem találkozik és gyorsan kiderül, hogy nem is olyan nagy ez a közös halmaz, mint gondolnánk. Vagy csak csalódott? Mi lesz veled pécsi cirfandli?

Úgy adódott, hogy a 2017-ben kezdett – ennek köszönhetően még ropogósan friss – boros jegyzettömbömbe egészen február végéig csak cirfandlikról írtam. Nem veszem túl komolyan a kóstolók magáncélú adminisztrálását, és ízlelgettem közben azért még ezt-azt, azonban egy hónapon belül mégiscsak összesen több mint harminc különböző cirfandlit kóstolhattam három rendezvénynek köszönhetően. Ezek közül két alkalom a fajtáról elnevezett vendéglátóipari egységben (Zierfandler, Pálosoktól 300 méterre) volt – és az osztrák illetve a pécsi kínálatba kaptunk bevezetőt. Tudom, hogy korántsem leszek ettől még a cirfandli szakértője, de azért talán csak tanultam valamit, ahogy a hegyközség által összehívott, immár második cirfandli fórumon is. Azt mindenképpen, hogy a termelők elkötelezettek, és ha rajtuk múlik, akkor a cirfandlinak továbbra is helye lesz a borvidék kínálatában.

Nehéz is a Pécsi borvidéket a fajta nélkül elképzelni, hiszen Magyarországon csak itt fordul elő komolyan vehető mennyiségben. Ami így is kevés: alig 20 hektárról beszélünk és ehhez már a mohácsi területek elég rendesen hozzájárulnak. Ráadásul, ahogy hazánkban általában a beültetett szőlőterületeknek a nagysága, úgy a cirfandlinak is csökken az előfordulása. Talán még annál is rohamosabban. Ami már csak azért is kár, mert az már egy 5-10 tételes kóstolón is kiderül, hogy ezerarcúsága önmagában is különleges érték. Lehet belőle éppenséggel száraz bor túlérett jegyekkel, de édes is, miközben savai élénkek maradnak. Kétségtelen: ezekhez tudás, tapasztalat és technológia, no meg alapanyag kell. És ezek bizony nem egyszerű kérdések.

De a borászok elkötelezettek, látszik ez azon is, hogy az említett fórumra a legtöbb érintett termelő – és kutató – időt áldozott. Sajnos nem úgy tűnt, hogy az előrelépés lényeges kérdéseiben (pl. eredetvédelem, minőségbiztosítás erősítése) közeledett volna a résztvevők álláspontja, így csak olyanokat tudtak leszögezni, amik jó esetben tényleg evidenciák. Például, hogy valamit már tényleg kezdeni kellene a fajtával... Ha már úgy tűnik, hogy minden adottság megvan ahhoz, hogy érdemes legyen megmutatni. És ezzel, mármint, hogy tényleg vannak nagyon jó cirfandlik, nehéz vitatkozni. Viszont sokféle stílusban, sokféle elgondolás mentén készülnek. Talán túl sok is, de ezt talán már rá kellene bízni a piacra.

És ezzel el is érkeztünk, ahhoz a ponthoz, ami talán hiányzott a cirfandlinak szentelt fórumról. Mert egy valami mindenképpen hiányzott, méghozzá a fogyasztó. Persze egy ilyen rendezvényre csak úgy az utcáról borfogyasztót behívni nem éppen célravezető, de a képviseletükben hozzáértő vendéglátósokat és kereskedőket azért nem ártott volna megkérdezni. Mert talán nem is az az első kérdés, hogy a budapesti fogyasztók mit szólnak hozzá, hanem a pécsieknek kell-e a pécsi cirfandli? Mármint azon túl, hogy büszkék lehetnek rá, hogy még van olyan? Szeretném azt hinni, hogy igen, de ezt a mindennapi tapasztalatok nem feltétlenül támasztják alá.

Hogy mire is gondolok? A Zierfandlerben a hely három évvel ezelőtti nyitása óta mindig elérhető volt egy 10 tételes cirfandlisor. Kis mennyiségek, jutányos áron. A fajtát és a helyi termelőket népszerűsítve. Aztán néhány hónapja ez a lehetőség érdeklődés hiányában megszűnt. Pécsen nem kellett a cirfandli. Valószínűleg több tényező is közrejátszhatott, hogy így alakultak a dolgok, de talán nem tanulság nélküli az eset. Ahogy az sem, hogy borfesztiválokon a száraz cirfandli sokszor csak a megtűrt kategóriában senyved, az édes verzió pedig sokak számára egyenesen értelmezhetetlen a tokaji aszú hazájában.

Az biztos, hogy magától továbbra sem fog történni semmi a cirfandlival. Tenni kellene valamit a fajta sikeresebb pályára állítása érdekében, jó példák akadnak bőven és, csak remélem, hogy az első lépéseknek hamarosan nem csak szurkolója, de tanúja is lehetek.

Gűth Ervin