Üdvözöljük a

„A sport kitágította a komfortzónám határait” | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

„A sport kitágította a komfortzónám határait”

Szerző: Kis Tünde | 2017. április 4.

Gyermekkorában egyáltalán nem szeretett futni, ehhez egy betegség is hozzájárult. Aztán amikor maga választhatta meg a kedvére való mozgásformát, több sportot is kipróbált. Az igaz áttörést azonban négy évvel ezelőtt egy motivációs előadás hozta meg: tudatosan és tervezett módon kezdett futni. Azóta már lefutott egy félmaratont, bár egyáltalán nem hajtja a versenyzés. Annál inkább az, hogy a fiának példát mutasson. Erős Gábor, az RG Stúdió Kft. ügyvezetője a futópálya mellett az uszodában is maga mögé utasítja a kilométereket.

- A futás és az úszás az a két sporttevékenység, amely szerves része az életemnek – mondja Erős Gábor. - Egy térdműtét után orvosi javaslatra kezdtem futni, először kocogtam, majd szép fokozatosan eljutottam a heti 40-50 kilométerig. Néhány év kihagyás következett, ami után ismét elkezdtem edzeni. A sportot a saját öröméért űzöm, mindig a saját komfortérzetem javítása motivált, ezét ritkán járok el versenyekre, igaz egy félmaratont már magam mögött tudhatok.

 

- Gyerekkorában is sportolt?

- Asztmás gyerek voltam, vidéken, ahol felnőttem, azt mondták, biztos lusta vagyok, azért nem futok, miközben fulladtam. Amikor az ember fut, kevesebb a levegője, így én nem szerettem ezt a mozgást, és ez így maradt egészen 18 éves koromig. Leérettségiztem és megszűnt a kötelező testnevelés, elkezdtem kick-boxolni. Később kerékpároztam és úsztam. Négy éve komolyabb szerepet kapott a sport az életemben, Tímár András, a Mecsek Maraton Team egyik alapítója tartott egy előadást a futás élményéről, impulzusairól és a versenyről. Ez olyan motiváló volt számomra, hogy úgy éreztem, futnom kell. Újra megtanultam futni, és sokáig a munkámat a futás és az úszás köré szerveztem. Az úszást is azért kezdtem el 3 évvel ezelőtt újra aktívan, mert ki akartam magamat kikapcsolni az irodai munkából.

 

- Mi ad motivációt a sportoláshoz?

- Egyrészt számomra fontos a fizikális erőnlét. Másrészt pedig a példamutatás, a fiam és a környezetem felé. A sport ugyanis egyfajta rendszert visz az ember életébe. Tímár Andrásnak volt erre egy jó gondolata: a küzdelemből akarat, az akaratból szokás, a szokásból pedig jellem lesz. Minél intenzívebben veti bele magát valaki egy tevékenységbe, legyen az munka, sport vagy éppen tanulás, az jobbá teszi az embert.

 

- Milyen példát tud mutatni a fiának a sportolással?

- Talán minden szülő számára fontos, hogy az általa lényegesnek, pozitívnak tartott dolgokra felhívja a gyermeke figyelmét. Az én fiam 12 éves, azt látom, hogy ez a korosztály nem igazán sportol. Számukra az jelenti a pihenést, ha lefekszenek, tévét néznek, számítógépeznek, az aktív kikapcsolódást viszont nem tekintik pihenésnek. Szeretném megmutatni, hogy a mozgás, a kirándulás is az.

 

- Szoktak együtt is sportolni?

- Leginkább nyáron van erre lehetőség, néha közösen elmegyünk úszni.

 

- Miben változtatta meg az ön életét a sport?

- Kitágította komfortzónám határait, magasabb lett a toleranciaszintem és sokkal magabiztosabb is vagyok. Felszabadultnak érzem magam és egy régi rossz szokásomat is el tudtam hagyni általa.  A sport görbe tükröt mutatott, megismertem azt az érzést, amikor az ember át van égetve oxigénnel. Ha a hegyekben futok, szó szerint úgy érzem, hogy át van öblítve a tüdőm. Ezek az apró impulzusok, amelyek hetente értek, arra világítottak rá, hogy ilyen is tud lenni az élet.

 

 - Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy egyedül szeret sportolni. Miért?

- Már csak az időbeosztásom miatt is ez a legcélszerűbb. A munkám során rengeteg interjút készítek, később ezeket a hangfelvételeket fel kell dolgoznom, így nem egyszer összekötöm a munkát és a sportot: futás közben meg tudok hallgatni egy hanganyagot, amivel aztán sokkal könnyebben dolgozom. Így még időt is tudok spórolni. Szerintem az nem jó rendezőelv, hogy akkor sportolok, amikor van rá időm. Az edzés elkezdésével az embernek át kell lépnie a saját komfortzónáját, és éppen azért nem lépik át sokan, mert komfortos az életük. Viszont ha lépünk, megtapasztalhatjuk, hogy mi mindenre vagyunk képesek.