Üdvözöljük a

„A sportnak pozitív hatása van a pszichére, az egora, az érzelmi intelligenciára” | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

„A sportnak pozitív hatása van a pszichére, az egora, az érzelmi intelligenciára”

Szerző: Kis Tünde | 2016. november 8.

Balogh Judittal, Magyarország egyik legjobb női kosárlabdázójával hallott egyszer egy rádióbeszélgetést az IT Services Hungary pécsi szolgáltatóközpontjának vezetője, amit igaznak érzett önmagára és szülőként gyermekei sportolására nézve is. Az élsportoló azt mondta, hogy ha a fizikai korlátainkat feszegetve kell elérni egy célt, ami nem közvetlenül a saját célunk, hanem egy közösségé, egy csapaté, az nagyon sok mindenre megtanít bennünket. Zalay Buda számára nagyon fontos volt ez a gondolat, és ugyan nem ennek hatására kezdett rendszeresen sportolni, mégis a csapatsportban, ezen belül is a kosárlabdában találta meg önmagát. Évtizedek óta ugyanazzal a társasággal dobálja a labdát, emellett a tenisz is bekerült a naptárjába.

- Hetente kétszer kosárlabdázom, a Baranya megyei bajnokságban játszom a csapatommal, a Mecsek Sportegyesülettel. Emellett heti két alkalommal teniszezem is – foglalja össze a cégvezető, mennyit mozog egy héten. - Általános iskolás korom óta űzöm ezt a sportot, és gyerekkori álmom volt, hogy profi kosaras leszek. Bár tizennyolc évesen még az első osztályban is néha pályára kerültem, nem voltam elég jó az élsporthoz, de a sport és a sportág szeretete azóta is töretlenül megmaradt. A családunkban egyébként sokan kosárlabdáznak, a gyermekeim is nagyon komolyan űzik már ezt a sportot.

 

- Ön miért sportol?

- A sportnak pozitív hatása van a pszichére, az egora, az érzelmi intelligenciára. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek ezt már fiatal korban átéljék és megtanulják. Nem azért, hogy élsportoló legyen belőlük, hanem azért, hogy kialakuljon bennük: nem mindig ők a legfontosabbak, érdemes tenni a közösségért, hogy alárendelem magamat valamilyen célnak, ami nem közvetlenül az én célom.

 

- A közösséget említette, ön milyen csapattal sportol?

- A mi csapatunk egy nagyon régi baráti körre épül. A csapattagok többségével több mint tíz éve játszunk együtt, de van, akivel már 20 éve. Többször felmerült, hogy munka és család mellett tudjuk-e csinálni, és ha valaki időszakosan abba is hagyja, mert az élete másfelé viszi, egy idő után visszatér. Hiányzik neki a közösség, a mozgás, a jó hangulatú edzések, mérkőzések.

 

- Mégis, miként tud heti öt órát mozgásra szánni, hiszen cégvezetőként az ön naptárja is tele van feladatokkal?

- Muszáj egyensúlyban tartani a munkát és a magánéletet, utóbbiba a családon kívül beletartozik a hobbi és a sport is, mert ha hosszútávon elbillen a mérleg nyelve valamelyik irányba, akkor nem lesz boldog az ember. Időnként előfordul, hogy nagyon sok a munka, van, hogy 10-12 órát is dolgozunk, de ha ez hosszú ideig fennáll, akkor az ember elfárad, kiég, és nem tudja tovább folytatni. Egyszerűen időt kell szakítani arra, ami feltölt, és tudni kell nemet mondani.

 

- Mit tanult meg a sport által, ami az élete más területeire is kihat?

- Megtapasztaltam, hogy milyen sokat profitálhatok abból, ha az egyéni célomat háttérbe szorítva a közösség - ez lehet egy munkahely, egy baráti társaság - és a cél érdekében dolgozom. A sport által olyan pozitív élményekhez jutok, amelyek hosszú időre feltöltenek. A sport azért jó, mert általa nagyon könnyen mérhető a siker, míg az üzleti életben ez már sokkal képlékenyebb.

 

- Miként tudja cégvezetőként átültetni a mindennapokba a sport szeretetét?

- Rengeteg prezentációt tartok, az előadásokon nagyon sok sporthasonlatot szoktam felhozni példaként. Azt, hogy mondjuk miért van értelme nagyvállaltoknál küldetést, stratégiát megfogalmazni, azzal a sporthasonlattal szoktam elmagyarázni, hogy ez egy kicsit olyan, mint amikor egy csapat tagjai felhúzzák a mezt. Ez fejezi ki azt, hogy ugyanabba a közösségbe tartozunk, egy a célunk.

 

- Az embernek nem mindig van kedve elmenni edzésre, ilyenkor mivel tudja motiválni magát?

- Nem emlékszem ilyen esetre, amikor ne lett volna kedvem edzésre menni! Azt gondolom, ha az ember közösségben sportol, akkor egy kicsit könnyebb, mert ha a többiek is mennek, akkor nekem is mennem kell, hiszen nélkülem nincs meg a csapat, ez pedig hatalmas húzóerőt jelent. Míg az egyéni sportoknál biztos nehezebb motiválni saját magunkat, például, hogy elinduljunk futni. A tenisznél is ott az ellenfél, akivel megbeszéltük az időpontot, és nélkülem nem tud játszani. Ha megígérem másnak, hogy jövök, akkor bizony ott kell lenni!