Üdvözöljük a

Ausztriában érték a mesterlevél | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Ausztriában érték a mesterlevél

Szerző: Sz.K. | 2014. május 7.

A szajki Stang Bádogos Kft. irodája előtt egymás mellett sorakoznak a céges autók. Az egyik sofőrje kezében a megrendelővel éppen útjára indul, a másikban is már benne vannak a szerszámok és az előkészített elemek, vezetője idősebb Stang Imre, éppen a fiával Stang Ákossal az elvégzendő munkáról egyeztet. Az irodában szinte megállás nélkül cseng a telefon, ahol az adminisztrációs feladatokat fiatal segítőjével az édesanya látja el.

 - Véletlenül lettem annak idején bádogos - mondja Stang Imre, az édesapa. - Szoba-festő mázoló szerettem volna lenni, de akkoriban még becsülete volt a kétkezi munkának, a húsz helyre százhúszan jelentkeztek. Sajnos én nem kerültem be a szerencsések közé, s akkor két lehetőség közül választhattam, vagy Budapestre megyek kőműves tanulónak, vagy maradok Pécsett, s bádogos leszek. Hát maradtam. Eleinte nem igazán tetszett, mert a tanműhelyben lakatosmunkákat végeztünk, csupa hólyag lett a kezem az állandó reszeléstől, de aztán, amikor tényleg a szakma alapjait kezdtük el tanulni, egyre jobban megtetszett.

 A szakmunkás-bizonyítvány megszerzését követően, 1968-ban elsőként a Baranya Megyei Építőipari Vállalatnál kezdett el dolgozni, majd Bólyba került, ahol először az Építőipari Szövetkezetnél, majd a Költségvetési Üzemben dolgozott.

 - Aztán adódott egy lehetőség, hogy Ausztriába mehettem dolgozni - folytatja. - Nyolc évig voltam kint, s ha a fiam, Ákos is megkapja a munkavállalási engedélyt, akkor nem jövök haza. 

 Mint mondja, a mestervizsgát 1985-ben tette le, mert fontosnak érezte, kihívásnak tekintette, a szakma csúcsának tartotta. Abban az időben csak Budapesten volt rá lehetőség, a szabad idejét áldozta rá, ugyanis ekkor már mellékállású iparosként is dolgozott. 

 - Míg itthon igazán sok előnyöm nem származott belőle, addig Ausztriában igen - ad hangot véleményének. - A cégnél, ahol dolgoztam, csak a főnöknek volt mesterlevele, nagyon elcsodálkozott, hogy nekem mestervizsgám van, hivatásos jogosítvánnyal rendelkezem, s még németül is tudok. Megbecsültek anyagilag, erkölcsileg, sok szép munkám volt, de a folyamatosan szabadban végzett munka, az állandó térdelés nyomott hagyott a szervezetemen, a fiam sem kapott kinti munkavállalási engedélyt, ezért hazajöttem.

 Éppen végszóra érkezik a fiú, Stang Ákos, aki csak néhány napja érkezett haza, Ausztriában dolgozott.

 - Hatodikos voltam, amikor elhatároztam, hogy az édesapám nyomdokaiba lépek - viszi tovább a beszélgetés fonalát. - Gyerekkoromtól kezdve közelről láttam, akkor tetszett meg igazán, amikor az iskolai szünetekben Ausztriában dolgoztam vele együtt, s fémlemez fedést csináltunk. Azt terveztem, ha végzek, hasonlóan hozzá én is kimegyek Ausztriába dolgozni. 

 A tanulás nem okozott számára soha sem problémát, számos tanfolyamot elvégzett a szakmunkás-bizonyítvány megszerzését követően is, leérettségizett, azonban végül még is le kellett a tervéről mondania, mert nem kapta meg a munkavállalási engedélyt.

 - Édesapám 1999-ben végleg visszajött Magyarországra, s akkor határoztunk úgy, hogy megalapítjuk a cégünket - folytatja tovább. - Előtte én már, mint egyéni vállalkozó dolgoztam, már akkor nagy hasznát vettem az Ausztriában, a nyári gyakorlatokon szerzett tapasztalatoknak, ahol a legmodernebb technológiákkal, anyagokkal és eljárásokkal ismerkedhettem meg.

  Az évek során folyamatosan fejlődött a vállalkozás, korszerű gépeket szereztek be fémlemezfedések készítésére, 2003-ban kft.-vé alakultak. Jelenleg húsz embernek adnak munkát. Tanulóképzéssel is próbálkoztak több kevesebb sikerrel, a terveik szerint a következő tanévben újra fogadnak tanulókat. Munkája mellett arra is szakított és szakít időt, hogy folyamatosan fejlessze, képezze magát, ezért is vállalkozott 2008-ban a mester cím megszerzésére.

 - Úgy gondoltam, soha nem lehet tudni, mikor lesz rá szükség, s ebben is az édesapámat szerettem volna követni, aki szintén bádogos-mester - mondja. - Az utóbbi időben azonban azt tapasztalom, hogy nagyon kevesen vállalkoznak rá. Meg hát a magam részéről a mércét is magasabbra tenném, szigorúbbá tenném a vizsgát, hogy valóban csak a legjobbak szerezhessenek mesterlevelet. Hiszen, aki napi szinten csinálja, annak szinte semmilyen plusz energiát nem kell ahhoz befektetnie, hogy a jelenlegi szinteket teljesítse.

 Míg korábban elsősorban az ország egész területéről került ki a megrendelőik köre, az utóbbi időben nagyobb részt külföldön, elsősorban Ausztriában dolgoznak. 

 - A templomtorony bádogozásához nem mindenki ért - veszi vissza a szót Stang Imre. - Az egykor engem Ausztriában alkalmazó cég felkérésére dolgozunk sokat, meg az évek során kialakult kapcsolat-rendszeren keresztül keresnek meg bennünket. Ismernek bennünket, a munkánkat, tudják, hogy egyedi, különleges megoldásokat is vállalunk. Egyre több megbízást kapunk arra, hogy lemezzel fedjünk be falakat, amelyben a legnagyobb kihívás a szép kivitelezés.

  Aztán még az is szóba kerül, miközben kifelé tartunk az irodából, hogy egy szolnoki cég megrendelésére Amerikába is dolgoznak, pikkelyfedéshez, egyedileg gyártják le a lemezeket.