Üdvözöljük a

Az égi pékségben süti a kenyeret | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Az égi pékségben süti a kenyeret

Szerző: Sz.K. | 2013. április 4.

Megpihent a bogádi pékmester. Horváth Tibor ezentúl az égi pékségben süti a kenyeret. Több mint fél évszázadon át volt hivatalosan pék, de már kora gyerekkorától kezdve a pékség volt életének legfontosabb színtere. Szinte az utolsó pillanatig a családi vállalkozás tanácsadójaként ténykedett, s a pékség udvarán téglából épített gyakorló kemencénél rendszeresen tartott a gyerekeknek bemutatókat, mutatta be nekik és az érdeklődőknek e szakma szépségeit.

Iparos-családból származott. A pékséget - amelyet hosszú időn át vezetett a feleségével karöltve, s ma már a lánya és annak férje irányítása mellett működik - egykoron, több mint egy évszázaddal előtt a nagyapja Kis Balázs János molnár és pékmester alapította. A nagyapja 1955-ben küldte el Pécsre tanulni a Benkovics pékségbe, később több helyen is dolgozott - többek között a Pécsi és a Baranya Megyei Sütőipari Vállalatnál, s volt néhány éves bólyi kitérő is az életében, amikor az ottani sütödében dolgozott a feleségével közösen -, végül pékmester is a pécsi pékségben lett, ugyanis akkoriban az önálló ipar kiváltásának feltétele volt.

 Miután nagyapja örökébe lépett, továbbőrizve a hagyományokat mindig is azt vallotta - s adta tovább útravalóként a lányainak, vőinek, unokáinak és számos tanulójának, akik nála lesték el a szakma alapjait -, a jó kenyér az, amelyik domború, héja se nem igen lágy, se nem felette kemény, sárga, vagy barna, de nem fekete, égett, nincs elválva a belétől, ami szívós és nem morzsolódik, ha benyomjuk felduzzad ismét magától, inkább apró sűrű, mint lyukacsos, jó ízű és még több napok múlva sem savanyú.

  Szinte születése óta, minden idejét a sütőüzemben töltötte. Nem véletlen, hogy 1955–ben pékinasnak ment, s attól fogva ez a szakma jelentette az életét, s nemcsak neki, de az egész családjának is, hiszen felesége, aki szintén pék, egyik veje a lánya és az unokái közül kettő - Péter és András - együtt dolgozott vele.

  A bogádi pékség, amely egész életét betöltötte, 1938-ban épült, amit ugyan 1951-ben államosítottak, de miután nem vitték el a gépeket - ugyanis az csak a vállalkozásra terjedt ki, az üzemre nem -, a Baranya Megyei Sütőipari Vállalat egységeként működhetett tovább. A környékbeli településeknek itt sütötte a kenyeret Horváth Tibor a szüleivel közösen, attól a néhány éves bólyi kitérőtől eltekintve, amikor az ottani sütödében dolgozott feleségével egyetemben - egészen 1982-ig, amikor is önállósította magát.

 A magánvállalkozásának útjára indításával együtt a sütőipari vállalat minden gépet leszerelt és elvitt. Ismét kézzel dagasztottak, s szinte a semmiből építették fel a feleségével közösen újra a pékséget. Nem jelentett ez problémát számukra, hiszen egykor egy pékmesternek mindent kellett tudnia, a kemence fűtésétől, a liszt minőségének megállapításán át a kovász elkészítéséhez használt víz hőfokáig. S ezen tudásnak mind a ketten birtokában voltak.

 Egész életében vallotta: a mesterszintű munkára mindig is lesz igény. A vevőik nem pártoltak el tőlük, továbbra is a pékségben vásárolták a kenyeret, a péksüteményt, s a híres bogádi kuglófot, kalácsot. Folyamatosan bővült a vevőkörük. Jelentős változást hozott az életükben, amikor 2006-ban a Horváth Pékség átalakult, s felvette a Bogádi Pék Kft. nevet, amelynek azóta a nagyobbik lánya az ügyvezetője, a férje pedig, aki szintén kitanulta a pék mesterséget, a szakmai irányításáért felel. A cég a baranyai megyeszékhely és a környező települések 53 élelmiszer-üzletébe hatvan féle pékterméket szállít. Hét saját üzemeltetésű boltjuk közül négy a tulajdonukban van. E mellett több mint húsz embernek adnak munkát. S ma már a két fiú unoka is – akik szintén e szakmát választották - a családi cégben dolgozik.

 Egész életében nagy hangsúlyt helyezett a pékség fejlesztésére, s folyamatosan bővítette szakmai tudását is, rendszeresen részt vett hazai és külföldi tanulmányutakon.

 Horváth Tibor sokat tett a megye vállalkozóiért is, több évtizeden át a Pécsi Ipartestület tagja volt, ahol az élelmiszeripari-szakosztály elnökeként tevékenykedett, de tagja volt az ipartestület elnökségének is. Alapító tagja és négy éven át - 1992–1996 között - a Magyar Pékek Ipartestületének egyik alelnöke volt. A kamara megalakulásától részt vett annak munkájában is, és a pék mestervizsga-bizottság elnökeként ténykedett. Munkásságát az Ipartestületek Országos Szövetsége IPOSZ Díjjal és Magyar Kézművességért Díjjal, a Magyar Pékszövetség - amelynek alapító tagja és másfél évtizeden át elnök-helyettese volt - Életmű Díjjal ismerte el.