Üdvözöljük a

Az utolsó baranyai kékfestő | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Az utolsó baranyai kékfestő

Szerző: Sz.K. | 2014. május 7.

Az Év Kézművese díjjal ismerte el a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara a nagynyárádi  kékfestő, Sárdi János több évtizedes tevékenységét.

- Nagyon örültem a díjnak  – mondja Sárdi János. - Az különösen meglepett, hogy mennyien gratuláltak hozzá, nem csak a díjátadást követően, de később is sok helyről megkerestek, a nagynyárádiak mellett a környékbeli településekről. Nagyon meghatott, hogy a Mohácsi Újságban a Kékfestők királyának neveztek el, ami nem csak nekem, hanem ennek a kihalás szélén álló kézműves mesterségnek is szólt. Velem együtt a kékfestő mesterség is távozik majd a megyéből. Ha újra kezdhetném az életemet, az átélt nehézségek ellenére, megint csak ezt a kékfestő lennék.

 Sárdi János a Népművészet Mestere, Nagynyárád díszpolgára, amelyben évről évre Kékfestő Fesztivállal adóznak e kézműves mesterségnek. A 94 éves kékfestő mester bánatára, nincs ki tovább vigye a kézműves hagyományokat. 

 Mint mondja, a kékfestő munkája nagyon összetett, amelynek során különlegesen szép dolgokat lehet létrehozni. Természetesen a divattal itt is lépést kell tartani.  A nehézsége abban van, hogy nem elég az egyedi mintákkal díszített kelméket elkészíteni, azt el is kell adni.

 A mesterséget sem hagyományos módon választotta. A nagyszülei még földművesek voltak, az asszonyok annak idején kékfestőben jártak, az ő nagymamája is ilyent viselt. Amikor szakmaválasztásra került sor, e ruhára nézve  jutott eszébe, ezt a kézműves mesterséget szívesen kitanulná. Bólyba Auth Rezső műhelyébe került  inasnak, hol egy évig segédként is dolgozott. Innen az útja Budapestre, Nagy József kelmefestő és vegytisztítóhoz vezetett. Az ott töltött három esztendő alatt, kitanulta a vegytisztítást, s a feleségével is ott ismerkedett meg, aki vasalóként dolgozott az üzemben.

 A háború után ismét Bólyban a régi mesterénél helyezkedett el, majd 1947-ben letette a mestervizsgát, s rá hamarosan kiváltotta az iparengedélyét. Eleinte sok nehézséggel kellett szembe néznie, majd amikor el kezdte a Népi Iparművészeti Tanáccsal lezsűriztetni a munkáit, s egyre több kiállításon szerepelt velük, egyre többen  kezdtek el vásárolni tőle, a turisták pedig messze földre vitték a hírét, hozva újabb megrendeléseket.

 A Népi Iparművész címet 1982-ben nyerte el, rá hat évre pedig a Népművészet Mestere lett. Műhelyében számos ritkaság található, többek között egy 1880-ból származó mintázó-gép, egy 130 esztendős mángorló, valamint félezer kékfestőminta.