Üdvözöljük a

Egy jó mester nemcsak oktat, de nevel is | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Egy jó mester nemcsak oktat, de nevel is

Szerző: Sz.K. | 2017. október 3.

Batthyányi József, a Pécsi Szakképzési Centrum Pollack Mihály Szakgimnázium és Szakközépiskola festő szakmai csoportjának vezetője, nemcsak felsőfokú végzettségekkel rendelkezik, de éveken át, mint szobafestő,mázoló kereste a kenyerét, s a szakma csúcsát jelentő kamarai mestervizsgát is letette.  

 Ma már mindennapjainak nagy részét a tanítás, az évek alatt felhalmozott ismeretek és szaktudás átadása teszi ki. S arra különösen büszke, hogy a kis Pollackon folyó szakképzés elismeréseként, idén ismét önálló szobafestő,mázoló,tapétázó osztály indult, valamint a rekonstrukciós festő szak már iskolarendszeren kívüli formában is mind nagyobb népszerűségnek örvend a felnőttek körében.

 

 - Az osztályba, amelynek én vagyok az osztályfőnöke is, a fiúk mellett egy lány is jár, aki, akkor döntött e szakma mellett, amikor az iskolájukban a szakma szépségeit és nehézségeit mutattam be egy osztályfőnöki óra keretében - kezdi beszélgetésünket.

  Szülői indíttatásra választotta szobafestő-mázoló, tapétázó szakmát Batthyányi József. Szerencsésnek mondja magát, mert két olyan ember egyengette az útját, mint a szigetvári Kárász Ferenc, akinél a gyakorlati idejét töltötte, s a szakiskolai osztályfőnöke, Bátaszéki Ferenc, akik olyan hatással voltak rá, hogy soha nem fordult meg a fejében más pályán keresi a boldogulását.

 - Ők nemcsak oktattak, de neveltek is - emeli ki. - Sokat köszönhetek nekik abban, hogy nemcsak megszerettem ezt a szakmát, de a szenvedélyem, a hivatásom lett. Kárász Ferencnek, ugyan nem volt mesterlevele, de zseniális szakember volt, s értett ahhoz, hogy mindenben, ami e szakmával jár örömömet leljem. Vallom, mindenkinek szüksége van egy jó mentorra, aki folyamatosan segíti, szükség esetén egyengeti az útját. Ezt a szerepet töltötték ők ketten be az én esetemben. Az ő szakma iránti elkötelezettségük volt az, ami miatt soha nem jutott eszembe, hogy pályaelhagyó legyek.  

 

 Nagy tudásvágy volt benne mindig is, s az, hogy a szakmájában a legjobb legyen. Folyamatosan képezte magát, nemcsak a szakmai rendezvényeknek volt állandó résztvevője, de 2002-ben mestervizsgát is tett.

 - Mindig is felnéztem azokra, akik e cím birtokosai. Számomra ez egyfajta plusz tudást, emberi, erkölcsi tartást jelentett. Egykoron a házak falán is tábla hirdette, ott mester lakik, ami az önbecsülésükhöz egy pluszt adott. Ezt a szemléletet próbálom a kamara által létrehozott Mesterek klubjában, amelynek vezetője vagyok, meghonosítani. Már több alkalommal felvetettem azt is, hogy a szobafestőknél - kiemelten a mestereknél - is jó lenne a kredit-rendszert bevezetni, mert ez a szakma is folyamatosan változik, s aki ezeket nem követi, lemarad, s akár a megrendelőit is elveszítheti - hangsúlyozza.

 

  Kitért arra is, annak idején a mestervizsga letételéhez sokat kellett tanulnia, komoly felkészülést igényelt, hogy sikerrel vegye az akadályokat. Néha olyan érzése volt, mintha doktorálni készülne, mert olyan magasra állították a mércét az előadók.  

 - Nem a mestercímmel járó esetleges több pénzről, hanem önmagunkról szólt minden, arról, hogy minél jobbak legyünk - ad hangot véleményének. - Szakoktatóként nem is lennék hiteles, ha nem ezt a felfogást tükrözné minden cselekedetem, nem ennek szellemében tanítanék.  

 Nem sokkal a mesterlevél megszerzését követően érezte úgy, hogy szeretné a tudását átadni. Felkereste a kis Pollack vezetőit, s kérte, hogy kaphasson ő is tanulót.

  - Akkoriban a kórháznál, mint karbantartó dolgoztam. Ez a lépés elindított egy olyan úton, amelyen huszonnégy éve járok, s amelynek része az is, hogy elvégeztem az egyetemet is pedagógia, pszichológia szakon, azonban, ha a körülmények úgy hozzák felmegyek ma is a létrára. Nekem van egy szakmám és egy hivatásom is, amelyek egymásra épülnek, kiegészítik egymást, s így teljes az életem - zárja beszélgetésünket, mert becsengetnek, várják a tanítványai.