Üdvözöljük a

„Életre szóló tartást és kapcsolatokat kaptam a sporttól” | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

„Életre szóló tartást és kapcsolatokat kaptam a sporttól”

Szerző: Kis Tünde | 2016. december 6.

Aki találkozott már Kovács Évával, a Kerko Média Kft. ügyvezetőjével, biztosan az lesz a benyomása róla, hogy „egyben van”. Kiegyensúlyozott személyiség, van tartása, laza, felszabadult, kedves és közvetlen. Hogy Éva ilyenné vált, abban nagy szerepet játszott az egész életét elkísérő sport.

 

- A kosárlabda a nagy szerelmem, amely gyermekkorom óta jelen van az életemben. Még Szigetváron kerültem közel ehhez a sporthoz, a bátyám volt a példa számomra, hiszen ő is kosarazott. A másik ok pedig, hogy emellett kötöttem ki, az az egyéni adottság, mindig is magas voltam, így egyenes út vezetett a kosárlabdához – eleveníti fel a kezdeteket Kovács Éva. - Ez a csapatsport ugyanúgy meghatározta az alapvető baráti kapcsolataimat, mint az emberi tulajdonságaimat. Egészen fiatalon egy közösség részévé váltam, ezért a munkámban is mindig úgy képzeltem el magamat, hogy csapatban játszom, számíthatok másokra, mint ahogy én is nyitott vagyok a többiek problémájára. A mozgás napi szinten jelen van az életemben. Kosárlabdázni ugyan már csak heti egy alkalommal járok, de mellette ott a futás, a gyaloglás. 

 

- Említette, hogy a bátyja sportolt, de milyen szerepe volt a mozgásnak a gyerekkori családjában?

- A szüleim fontosnak tartották, hogy az általános iskolába kerülve sportoljak. Apámhoz közel állt a sport, és úgy ítélte meg, hogy ahhoz, hogy a tanulásban jó eredményt tudjak elérni, fontos a testi teljesítmény is. Tulajdonképpen ez egy elvárás volt részéről, ám én nem elvárásként, hanem mintaként éltem meg. Tetszett, hogy az édesapám egészen nyugdíjas koráig aktívan sportolt, a foci és a röplabda volt az ő területe, és ugyanezt a mozgás iránti elköteleződést láttam a nálam hét évvel idősebb bátyámnál. Ő egy másfajta mintát nyújtott, már a távlatokat is érzékeltem az ő pályafutását tekintve, hiszen tényleg nagy tehetség volt a kosárlabdában. A legjobb barátaimat ennek sportnak köszönhetem, ma is ugyanott vagyunk egymás körül a régi társaimmal, mint annak idején. Életre szóló tartást és kapcsolatokat adott a sport.

 

- Közismert, hogy a férje (Keresnyei János) is sportos életmódot folytat. Miként tudták átadni a lányuknak ezt az elköteleződést?

- A lányom először a kosárlabdával próbálkozott, hiszen a testi paraméterei hozzám hasonlóan nagyon jók ehhez a sportághoz, de nem talált benne motivációt. Viszont felfedezett magának új mozgásformákat, nagyon ügyes például crossfitben, és jól feltalálja magát a víz alatt. Amikor búvárkodik, tökéletes harmónia jellemzi a mozgását. A crossfit edzés után örömmel hallgatom, hogy ugyanazt a közösségi élményt éli meg az edzőteremben a többiekkel, mint én a kosárlabdában. Együtt végzik a gyakorlatokat, a feladatsorok teljesítése közben motiválják egymást, mint ahogy annak idején mi is. Ez a hovatartozás, az identitás nagyon fontos az ember életében.

 

- Miként hatott a sport a személyiségére, mit kapott a rendszeres mozgás által?

- Az elsődleges hívószó számomra a kitartás, a másodlagos pedig a teljesítménykényszer. Szerintem nagyon nehéz jó teljesítményt elérni egyéni sportokban, mert a legnagyobb pszichikai kihívás a saját korlátaink leküzdése. Biztos vagyok abban, hogy aki egyéni sportot űz, az minden nap és minden edzésen képes túllépni a saját árnyékán, és ez a maximális teljesítmény. A csapatsportokban ugyan nincs meg a mindenkori, mindenen átfeszülő motivációs igény, ott az az egyik legfontosabb, hogy felelősséggel tartozol a többiek iránt. Ez egy tudatos sportolói magatartást feltételez, főként ha valaki magas szinten űzi, hiszen akkor be kell tartani olyan szabályokat, hogy pl. nem bulizunk mérkőzés előtt, tisztességesen helyt állunk az edzéseken. Ez a fajta tudatosság, amit az ember a sport által elsajátít, hatott a vállalkozásomra is: az állandó teljesítménykényszer, az önmagadnak való megfelelés, hogy jobb és egyre jobb akarj lenni. A másik pedig, amit megtanultam, hogy szerkesztőségek munkáját irányítva úgy hozzak döntéseket vállalkozásvezetőként, hogy felelős vagyok másokért. Hiába a saját vállalkozásomról van szó, és mindegy, hogy 5-15-225 ember van mögöttem, az érzés ugyanaz: felelős vagyok értük.

 Ugyanilyen meghatározó szerepe van a közös élménynek is. Akkor is, ha kifeszítenek egy edzésen, ahol mindent megteszel, és úgy érzed már, hogy nincs tovább, és akkor is, amikor nyertél egy meccset, úgy mész le a pályáról, hogy közös sikert értél el - ezek mind olyan elemek, amelyek nélkülözhetetlenek a vállalkozáshoz. Például a kudarc feldolgozása esetén, amikor üzleti szempontból valami nem sikerül, a mechanizmus ugyanaz, mint a sportban, mikor elvesztettünk egy tétmérkőzést: a negatív élmény feldolgozása könnyebb, ha vannak az életünkben tapasztalatok, amik segítenek.

 

- Miként tud időt szakítani arra, hogy rendszeresen sportoljon?

- Ismerjük a mondást: az ember arra szakít időt, amire akar. Másrészről pedig ez életvitel kérdése. Szerintem az, aki gyerekkorától sportol, annak napi vagy heti szükségletévé válik a mozgás, és könnyebb időt találni rá. Azt vettem észre, hogy aki felnőttkorában kezd el mozogni, nehezebben illeszti be a napirendjébe a sportot. Nyilvánvalóan kell hozzá egyfajta logisztika, amikor családja, gyereke van az embernek, de mindez megoldható, ha a sport iránti igény benne van a zsigereinkben.