Üdvözöljük a

Medvehagymás macaron | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Medvehagymás macaron

Szerző: Gűth Ervin | 2017. február 28.

A közelgő tavasz első ehető jele a medvehagyma. Előfordul, hogy a szezon már januárban beköszönt – mint 2016-ban –, ritkább esetben pedig ki kell várni vele a március idusára időzített húszcentis hó elolvadását. Aztán május végéig brummog a város.

Talán csak desszertben nem találkoztam még vele (csokiban már igen), de nagyjából a krémlevestől pogácsáig, főzeléktől pesztóig, töltött csirkemelltől palacsintáig terjed a növény felhasználásával készített legismertebb receptek skálája. Ezek nagy része fel is bukkan az év ezen szakaszában egy csomó pécsi vendéglátóhelyen. Ennél szezonálisabb, lokálisabb, a teljes vendéglátós közeget megmozgató alapanyagot keresve is nehéz találni. Ráadásul úgy tűnik, hogy az emberek még mindig vevők rá.

Azt viszont már egy kicsit nehezebb megmondani, hogy pontosan mióta tart ez az őrület. Abban biztosak lehetünk, hogy több mint tíz éve folyamatos – na jó, periodikus – a felfokozott érdeklődés. (Vagy nevezzük inkább eltúlzott rajongásnak?) Talán csak a macaronnak volt (és, Jézusom még mindig van!) ehhez fogható túltolt divatja. Nem véletlen, hogy így együtt a kipusztíthatatlan divathullámok szinonimájaként is megjelennek. Persze felesleges gasztrosznobosdit játszani: a macaron jó, a medvehagyma finom. Ráadásul az utóbbi körüli felhajtás még védhetőbb, hiszen tényleg egy szezonális termékről van szó. És, ki bátorkodna mondjuk a friss spárga iránti rajongást megszólni?

De, hogy mennyire sokféle réteget szólít meg? Láthattunk már biztonsági emberek gyűrűjében medvehagymát reklámszatyorba gyömöszölő országgyűlési képviselőt is sajtófotókon. Olyannyira csúcsra járt a növény körüli felhajtás, hogy az alapanyagban egyáltalán nem szűkölködő Mecseken – mindenki ismeri a hatalmas, egybefüggő medvehagymaszőnyegeket, vagy legalább fotót látott már róluk  – korlátozni kellett a szedését. A 2 kg/fő még mindig elég komoly mennyiség, és nem szeretném azt sugallni, hogy politikusoktól féltik a növényt az illetékesek, inkább az ipari aratást, csomagolást és kereskedelmet szeretnék kordában tartani. Ugyanis sokan sajnos tényleg kaszálták, és próbáltak kaszálni vele. A kis mennyiség felelőtlen szedése sem túl jó: ne a legfiatalabb leveleket tépjük le, ne gyökerestől rántsuk és ne csak egy foltban ritkítsuk. És még egy tiltás: ne higgyük, hogy helyi csodáról van szó.

Az ország számos pontján, Soprontól, Bakonybélen át, Dégig rendeznek fesztivált a medvehagyma jegyében, bár kétségtelen, hogy az orfűi a legrégebbi. De a növény elterjedését jól mutatja az is, hogy szezonban a boltok polcain árult medvehagyma származási, csomagolási helye a legritkább esetben a Mecsek környéke. Én konkrétan nem láttam még sehol sem ilyet, inkább Borsod megyei, budapesti cégek vannak feltüntetve. Mondjuk lehet, hogy a Mecseken szedték és ott csak csomagolják, de ez azért kevéssé valószínű. Magának a jelenségnek viszont örülni kell, hiszen így van vásárlási opció a vásárcsarnokon, piacokon kívül is.

Nálunk, a szülői háznál egyébként nem nagyon volt hagyománya a friss medvehagymának. Szárított formában azért bele-bele került a tejfölös uborkasalátába, ha olyasvalaki jött ebédre, vacsorára, akinek az epéje nem bírta a fokhagymát. Bizonyos ételekben kiváló helyettesítő, de úgy 3 dekánál több biztosan nem fogyott el belőle egy év alatt. Én már, nyilván ennek a hatalmas divathullámnak köszönhetően, kicsit máshogy viszonyulok a friss növényhez, hiszen nekem is van egy csodálatos, sokszor bevált receptem, akár nagy mennyiségű, medvehagymára is. Nagyjából 50-60 dkg medvehagymát légmentesen bezacskózunk, majd a hűtőszekrény kevésbé frekventált szegletében felejtjük néhány hétig, és ha már olyan folyósan barnára rohadt, akkor a zacskón is átsejlő, de azért csak lappangó bűznek köszönhetően hirtelen felfedezzük és egy laza, de határozott mozdulatsorral mindenestül a kukába helyezzük az egészet. Talán ebből is látszik, hogy én sem fogok otthon pesztót gyártani, inkább azt figyelem majd, hogy éppen melyik pécsi étterem kínálatában bukkan fel a medvehagymás bármi. Tippem szerint nem kell majd sokat keresgélni.

Gűth Ervin