Üdvözöljük a

Minden vágyam az volt, hogy mester legyek | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Minden vágyam az volt, hogy mester legyek

Szerző: Sz.K. | 2014. április 2.

Pécsett a Ferencesek utcájában az Anna Cukrászda már a reggeli órákban is nyitva áll a vendégek előtt. Ki csak egy kávéra ugrik be munka előtt, más egy pogácsát is kér a capuccinója mellé. Az aprócska műhelyben a süteményes pultok mögött a sütéshez készül elő Vincze Boglárka, aki Hartmayer Péterné, Anna cukrászmester tanulója volt, s ma már, mint végzett cukrász dolgozik vele. Boglárka habot ver, Anna asszony a Rákóczi túrós tésztáját állítja össze. Az asztalon is már ott sorakoznak egymás mellett az előre előkészített réteslapok.

 - Családi vállalkozásban működtetjük a cukrászdát hárman, a jómagam, a lányom és Bogi - kezdi beszélgetésünket, miközben egy pillanatra sem áll le, keveri a tésztát, állítja össze a töltelékeknek valót. - Négy és fél éve annak, hogy a legkisebb lányommal kibéreltük ezt a helyet, ami akkor éppen kisvendéglő volt. Az igaz, hogy a titkos vágyam a Cafflisch működtetése volt, de végül a mostani hely mellett döntött a család, egy kicsit abból a megfontolásból is, hogy jobb kicsiben kezdjük el, a lányommal és a fiammal egyaránt úgy gondoltuk, egy családi vállalkozás elindításához éppen ideális lesz.

  Aztán a szó előkerül arról is, hogy a Rét utcában hetente kétszer óraadóként foglalkozik a cukrász tanulókkal, meg, hogy a Szlivenben két éven át volt gyakorlati oktató. Bogi onnan jött át hozzá az Anna Cukrászdába, aki ma már több szakmával is rendelkezik, cukrász, diétás cukrász, vendéglátó eladó, s most a vendéglős vizsgára készül. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzését követően ő maga kérte szeretne maradni, ha lehet.

 Hartmayer Péterné, Anna véletlenül lett cukrász, fodrász szeretett volna lenni, de nem volt gyakorlati helye, így került át a jelentkezési lapja a kereskedelmi és vendéglátó iskolába, ahol az akkori igazgató-helyettes olyan szépen beszélt neki a cukrászatról, hogy úgy gondolta megpróbálja. 

 - Nagyon csábító volt, hogy a Nádorban lehetek tanuló, s majd a Pannónia Szállóban helyezkedhetek el - mondja. - Nagyon jó mestereim voltak, Rudolf Nándor és Varga Olivér keze alatt tanulhattam ki a szakmát. Nem esett nehezemre a sütés, hiszen egy sváb faluból származom, s otthon minden hétvégén sütemény volt az asztalon, a sváb kifli megtalálható a kínálatunkban. Egész fiatalon már önállóan sütöttem, főztem. A Nádor cukrászüzemében családias volt a hangulat. Sok helyen dolgoztam azóta, de azt a fajta légkört, ami ott uralkodott, sehol nem tapasztaltam. Nem voltak nagy dolgok, két mester dolgozott ott - a cukrászüzem vezetője és a szakoktató - mégis minden jól működött.

  A szakmunkás-vizsga után, szeretett volna továbbtanulni. Első munkahelye a Vendéglátó-ipari Vállalat központjában volt. Férjhez ment, jöttek a gyerekek, falura költöztek, s amikor a harmadik, a legkisebb lánya megszületett, akkor költöztek vissza Pécsre. A Sütőipari Vállalat Cukrászüzemében helyezkedett el.

 - Nem volt könnyű, mert három műszakban dolgoztunk, csoport-vezetőségig vittem - mondja. - Innen csábított át Petzinger Antal a cukrászüzemébe, ahonnan az ő halála után jöttem el. Több helyen dolgoztam ezt követően, egyebek mellett a Capriban, amikor azt a Keszthelyi testvérek működtették. Aztán, amikor bezárt, akkor döntöttem úgy, önállósítom magam.

 Minden adott volt hozzá, ugyanis a mestervizsgát még abban az időben letette, amikor a Petzinger Cukrászüzemben dolgozott. Mindig is fontosnak tartotta, hogy fejlessze a tudását. A mai napig, ha van valamilyen tanfolyam, vagy olyan lehetőség, ahol valami újat tanulhat, igyekszik részt venni rajta. A mestervizsgát három gyerek mellett tette le, ami nem volt egyszerű, de biztos volt benne, hogy sikerülni fog.

  - Nagyon akartam, és fontosnak tartottam, mert szeretem a szakmám, s nagyon jól akarom csinálni - mondja. - Mesternek lenni pedig számomra a szakma csúcsát jelenti. Akkoriban mi voltunk hosszú idő után az első olyan csoport, amelyik Pécsett szerezhette meg a mesterlevelet. S, hát amikor megláttam, hogy a vizsgabizottságban kik foglalnak helyet, kicsit összeszorult a gyomrom. Az elnök-helyettes Hamburger István volt, aki egy időben a főnököm is volt, az elnök pedig a szakma nagy öregje, Szekeres Károly mohácsi cukrászmester volt. Még ma is emlékszem, hogy a mestermunkám egy ovális alakú egy emeletes marcipánnal bevont, virággal díszített torta volt. Az külön örömmel tölt el, hogy nem is oly  rég a mestervizsga tanfolyamokhoz készülő kézikönyv lektorálására a budapesti kamara engem kért fel. Máig titok számomra, hogy miként találtak rám!

 A lánya, Kitti is véletlenül került a Vendéglátó-ipari Főiskolára, de már akkor szóba került, ha végez akkor saját cukrászdát nyitnak közösen, ami valósággá 2009. novemberében vált.

 - Kittinek különleges adottságai, vele született tehetsége van a cukrászathoz, különösen a díszítésekhez, meg ahhoz, hogy miként kell bánni a vendégekkel- mondja. - Nem elég ugyanis finom süteményeket készíteni, nyelveket kell tudni, s a vendégnek jól is kell éreznie magát a cukrászdában, ahol mindig mosolyogva, kedvesen fogadják, s ő mindezen tulajdonságokkal rendelkezik. Később szeretné megszerezni a mesterlevelet is, de előbb a cukrász szakmunkásvizsgát kell letennie. Bízom benne, hogy majd egyszer ő viszi tovább a cukrászdát, s lép a nyomdokaimba, mert egy családi vállalkozást csak így érdemes indítani.