Üdvözöljük a

Mindig csak a fesztivál | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Mindig csak a fesztivál

Szerző: Gűth Ervin | 2016. június 1.

Egyáltalán nem megoldhatatlan feladat tisztességes borfesztivált csinálni. Vagy legalább olyan fesztivált, ahol a bor megkapja a kellő tiszteletet. Ezt például onnan is lehet tudni, hogy másoknak sikerül. Valahogy Pécsen – szervezőtől szinte függetlenül – mégis évről-évre ugyanazok a problémák bukkannak fel. És a problémák nem csak a borral kapcsolatosak.

Pécs a fesztiválok városa. Meg Szeged. Meg Veszprém. Meg Budapest. Meg még egy csomó település, amelyek önkényesen – esetleg önkéntelenül – időről időre magukra aggatnak valami nagyon hasonló címet. És a „több mint" kezdetű szlogeneket talán most hagyjuk is. Mindenestre jól látható, hogy hatalmas a kínálat és ezek a fesztiválok (fesztiválozó városok) nem csak régión belül versenyeznek. Már, aki meg tudja ugrani azt a szintet, hogy ne csak a saját városának lakóit vakítsák el egy-egy pillanatra, hanem minden évben teljesítsenek egy elvárható szintet. Amire alapozni lehet, mondjuk turisztikailag, akár. Programok, szolgáltatások terén és ezek marketingjéről sem elfeledkezve. Mindezt következetesen.

Mert, ha az ötlet és a szándék meg is van, Pécsen a következetesség biztosan hiányzik. Csak az elmúlt öt évben megszámlálhatatlan cég és vezető szervezett presztízsfesztivált, alkotott meg új koncepciót, pozícionált újra terméket és célzott meg közönséget. Volt olyan, igencsak hektikusra sikeredett féléves időszak, amikor a bérlőknek – akik ugye jó esetben egészéves csomagot vettek a város összes szabadtéri fesztiválján való megjelenésre – négy különböző céggel kellett szerződnie. Cserébe egy sorsjegyet kaptak, mert ugye a garantálható vendégszám és fogyasztás – természetesen a kiállító versenyképességét megelőzve, de nem felfüggesztve – csak valamilyen következetességre alapulhat.

Persze mentegetőzni nem biztos, hogy illik, de lehet, és szabad. Éppen ezért tekintsünk el talán például az időjárás által okozott problémáktól, mert az mindig benne van a pakliban. Decemberben-januárban – vagyis, amikor a következő éves fesztiválnaptár összeáll – még nem lehet sejteni, hogy az idei első nagyszabású és ingyenes szabadtéri fesztivált az időjárás tükrében a köznyelv csak Bor, Zápor, Pécs néven emlegeti majd. De legalább az emlegetett fesztiválnaptár lenne! Mert eddig azért minden év elején ki szokott adni a város egy ilyet, ami aztán úgyis mindig módosult, de legalább valami alapján lehetett saccolni. Meg elosztani az egészet egy kábéval. De idén ilyen fesztiválnaptárt nem láttam, pedig az időjárásnál azért ez kiszámíthatóbb kellene, hogy legyen. 

Szóval az egésszel vannak bajok, és vannak kérdések, amik – tényleg mindentől függetlenül – nincsenek rendezve. Apróságnak tűnő körülmények, amik mégis profivá tesznek egy rendezvényt. Vegyük például a pohár dolgát. Teljességgel megértem, hogy aki fröccsöt akar inni, annak megfelel a műanyagpohár. Nekem is megfelel. Ugyan ilyenkor adja magát Maribor példája, hiszen a nem csak méretében Pécshez hasonlítható Szlovén város, Európa kulturális fővárosaként egész komoly kis összeget fordított az ideális fröccspohár megalkotására 2012-ben. Na, nem vagyok telhetetlen, már azzal is elégedett lennék, ha tisztességes, hagyományos és tiszta poharat bérelhetne, akinek igénye van rá a pécsi fesztiválokon. Amit aztán ki is cserélnek, ha egy másik tiszta kell. Ha már egy borvidéki város a rendezvénye nevében is szerepelteti a bort, mert az arra utal, hogy fontos neki.

És, akkor most tényleg csak egyetlen apró körülményről volt szó – a kelleténél talán részletesebben – és tíz ennél még fajsúlyosabb apróságról nem. Például a kínált borok és ételek minőségéről, vagy hogy kézműves cukorkának számít-e, ami egy lengyel gyárból gurul ki kamionszámra. Vagy a mirelitlangalló kérdéséről. Vagy arról, hogy az adventi vásárban (?) 2 dl alatt nem adnak ki forralt bort – ellenben letolás az bizony jár az érdeklődőnek. Hiszen ki van írva. De ezek mind-mind orvosolható dolgok, ha az igény, a szándék és a következetesség megvan. Reméljük, hogy előbb-utóbb meg is lesz.