Üdvözöljük a

Nem konkurenciának tekintik egymást | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Nem konkurenciának tekintik egymást

Szerző: Sz.K. | 2017. január 31.

Különleges munkahely-teremtési, képzési program zajlik immár negyedik esztendeje Pécsett. Az Önindító nevet viselő projekt egyedülálló lehetőséget kínál a kreatív iparban vállalkozást indítóknak. A Baranya Megyei Kormányhivatal Foglalkoztatási Főosztálya a program gazdája, amelynek szellemi hátterét a Pécs–Baranyai Kereskedelmi és Iparkamarával és a KIKK Egyesülettel dolgozta ki, s a Baranya Megyei Vállalkozói Központtal, a Dél-Dunántúli Idegenforgalmi Nonprofit Kft.-vel, valamint a pécsi önkormányzattal együttműködve valósít meg. A tanfolyamnak a KIKK Egyesület székhelye, a KOHÓ ad helyet.

Ismét húszan indulhattak el a vállalkozóvá válás útján, amelynek egyik fontos eleme a fél éven át tartó elméleti képzés. Beszélgetőtársaim Illés Attila, Petrich-De Blasio Anett és Simon Szilvia különböző életutakat bejárva léptek be az Önindító programba.

 

 - Évekkel ezelőtt költöztem Szabolcs-Szatmár megyéből Baranyába, mert akkoriban fedeztem fel itt egy olyan programot, amiben fantáziát láttam - avat be abba, miért is változtatott annak idején lakóhelyet. - Tájgazdálkodáshoz kapcsolódik az alapvégzettségem, amihez az Ős-Dráva program jól illeszkedik, s különösen az fogott meg benne, hogy az elsődleges célja az emberek falvakba való visszacsalogatása, a hagyományos gazdálkodási módok újraélesztése. Az Önindítóra benyújtott pályázatom ennek egyik eleme, az amerikai stílusú utcai büférendszert - street food - szeretném meghonosítani. Ezek a mozgó konyhák azonban a hagyományos baranyai és szabolcsi íz világot megjelenítő ételeket kínálnak, amelyekhez az alapanyagot a helyi termelőktől szerzem majd be.

 Mint mondja első lépésbe az alapanyag háttér megteremtését tűzte ki célként, ezek további feldolgozási lehetőségét teremti meg a mozgó büfé rendszer, amit a tervei szerint Villány és térségben működtetne, ugyanis a borászatok jelentős részében a vendégeknek csak hideg tálakat szolgálnak fel, pedig a meleg ételre is lenne igény.

  - A Munkaügyi Központban találtam rá az Önindítóra - folyatja tovább beszélgetésünket. - Néhány telefont és e-mailt követően adtam be a pályázatomat. Örültem, hogy sikerrel vettem az akadályokat, az igazi meglepetés számomra azonban az volt, hogy egy magas színvonalon folyó tanfolyam részese lehetek. Soha nem gondoltam volna, hogy vállalkozóvá lehet valakit képezni. Olyan mérhető tanácsokkal látnak el bennünket, hogy mit és hogyan kell tennünk azért, hogy eredményesek legyünk. Nekem például a keresztszülők javasolták, hogy merjek merészet lépni, ne csak az alapanyagot állítsam elő, hanem feldolgozott formában jelenjek meg vele a piacon. Ennek jegyében gondoltam végig a már megszületett ötletet, s döntöttem úgy, hogy egy amerikai stílusú street food hálózatot hozok létre a maga összes külsőségével.

 

 Míg Illés Attila már megtapasztalta a vállalkozói létet egy teljesen más területen, addig a textilből babákat, képeket, táskákat készítő Simon Szilvia hosszabb időt a közigazgatásban töltött el.

 - A patchwork hosszú éveken át csak egy hobbi volt számomra, húsz éves korom óta foglalkozom vele, különösen azért fogott meg, mert szinte a semmiből - kis anyagdarabokból - hoz létre az ember valamit - veszi át a szót. - Eleinte csak a magam kedvtelésére varrtam ezzel a technikával, élveztem magát azt, hogy alkothatok. A családomat, barátaimat, ismerőseimet leptem meg egy-egy patchwork képpel, takaróval, párnával. Később csatlakoztam egy foltvarró szakkörhöz, s egyre inkább úgy éreztem, hogy nem az egyéniségemnek megfelelő helyen vagyok, a kreativitásomat nem tudom igazán hasznosítani.

 Mind inkább megfogalmazódott benne, lépnie kell, egyre többen arra biztatták a foltvarrással hozza létre a saját vállalkozását.

 - Az ismerőseim közül ketten is - Szippl Mara és Drávai Dia - részt vettek az Önindító programba, s ők javasolták, hogy adjam be a pályázatomat - mondja. - Olyan patchwork képekkel pályáztam, amelyek egymásba illesztve újabb és újabb képet alkotnak. Azonban rájöttem a tanfolyam során, hogy ez kevés ahhoz, hogy megéljek belőle, ezért elkezdtem használati és lakberendezési tárgyakat, valamint játékokat, babákat készíteni. A stílusom még nem alakult ki teljesen, kedvelem az élénk színeket, az érdekes kontrasztokat a tradicionális munkák mellett a modern és artquilteket, ahol valóban szabadon engedhetem a fantáziámat, s variálhatom az egyes technikákat. A jövőben ezek segítségével egy-egy témára épülő kollekciókat szeretnék létrehozni.

  Szólt arról is, a tervei szerint él a vissza nem térítendő támogatás nyújtotta lehetőségével, segítségével egyebek mellett varrógépet, laptopot és fényképezőgépet vásárol majd, ugyanis egy honlapot és web-áruházat szeretne létrehozni, s ezen keresztül értékesítené a termékeit. 

 

 S, éppen hogy befejezzük beszélgetésünket megérkezik Petrich-De Blasio Anett, aki azt tervezi, hogy kisgyerekes családok részére hoz létre közösségi teret.

  - Magam is kétgyerekes anyuka vagyok, s amikor otthon voltam velük nem kis szervezést igényelt, ha el akartunk menni egy játszóházba, zeneóvodába, vagy akár baba-mama tornára - avat be abba, miként született vállalkozásának ötlete. - Olyan közösségi teret szeretnék létrehozni, ami autóval is könnyen megközelíthető, lehet parkolni, s ami a legfontosabb egy térben lehetnek a szülők és a gyerekek, miközben különféle tevékenységekben vesznek részt. E mellett arra is lehetőséget szeretnék teremteni, hogy napközben is bárki betérhessen akár azért, hogy tisztába tegye, megszoptassa a kisbabáját, vagy csak egyszerűen megpihenjen egy kicsit. 

 Az általa megálmodott közösségi tér a várandósság utolsó időszakától egészen a kisgyerekek 3 éves koráig kínál majd különböző lehetőségeket a család minden egyes tagjának a jógától, a terhes- és a szülés utáni baba-mama tornán át egészen a különböző nyelvtanfolyamokig napi beosztás szerint. 

 - A legfontosabb szempont az volt, hogy együtt lehessenek a családok, egy fedél alatt kínáljunk nekik, elérhető áron számos programot – hangsúlyozza Petrich-De Blasio Anett.

 Hangsúlyozza, neki magának is nagyon fontos volt, hogy egy olyan vállalkozást hozzon létre, amelyet család mellett is sikerre tud vinni. Annak a véleményének is hangot adott, hogy ugyan közgazdászként végzett, de számára is számos új ismeretet adott már eddig is a tanfolyam, ugyanis német nyelven szerezte meg a diplomáját, s a szakkifejezések jelentős részét csak németül ismeri. 

 Abban mind a hárman egyet értettek, nagyon jó kis csapat jött össze. Húsz teljesen különböző érdeklődésű és habitusú ember, akik közül mindenki igyekszik segíteni a másikat ötletekkel, ha kell kritikai megjegyzésekkel, hogy a leendő vállalkozása minél életképesebb legyen. Egybehangzóan állították, ezt a tanfolyamot mindenkinek el kellene végeznie, aki úgy dönt, vállalkozni szeretne, mert a képzés során olyan kézzel fogható ismeretekre tehet szert, amit a mindennapi életben használni tud. Hangsúlyozták, az pedig különösen jó, hogy egymást nem konkurenciának tekintik, hanem partnernek, akivel a későbbiekben akár egyes területeken együttműködnek majd.