Üdvözöljük a

Nem volt könnyű, de megérte | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Nem volt könnyű, de megérte

Szerző: Szalai Kornélia | 2018. július 5.

Nem volt könnyű időpontot keresni ahhoz, hogy napközben leüljünk beszélgetni Lovász Milán, szakácsmesterrel, a pécsi Rundó Étterem konyhafőnökével. Már kora hajnalban kezdődik a munkanapja, az aznapi menüsor előkészítésével, a hozzávalók beszerzésével, s egészen az ebédidő lejártáig tart.

 - Már régebben is megfordult a fejemben, hogy megszerzem a mesterlevelet, de igazán akkor szántam rá magam, amikor kiderült, a tanulókkal csak mesterek foglalkozhatnak - kezdi beszélgetésünket az étterem kerthelyiségében. - Tíz éve foglalkozunk tanulókkal, eleinte csak szakácsok voltak nálunk, de mára a pincér tanulóink is vannak.  

 

 Mint mondja, nagy szerencséje volt, mert nemcsak a Rundó tulajdonosai támogatták teljes mellszélességgel a mestervizsgán való részvételét, a kamara által nyújtott támogatás is nagy segítséget jelentett. E mellett egy magas szakmai színvonalat képviselő csapat része lehetett a felkészülés során.

 

 - Mi voltunk az első olyan csoport, akik szakácsok mestervizsgát tettünk hosszú évek után - folytatja tovább. - Összetartó csapatunk volt, egymástól is sokat tanultunk. E mellett olyan előadóink voltak, mint az elméleti oktatást végző Zsolnay Gábor, aki a szakácsok képzéséhez használt tankönyv-szerzője, vagy a gyakorlati oktatóink Tankó József és Várhelyi Miklós, akik nemcsak az ételek elkészítésében rejlő egyediségeket mutatták meg, de a tálalásában lévő finomságokra is felhívták a figyelmünket. Egyebek mellett arra, hogy nem elég jól főzni, de szépen is kell tálalni az adott ételt. Arról nem is beszélve, hogy olyanokkal együtt tettem le a mestervizsgát, mint a hazai és külföldi versenyekről számos díjjal hazatérő Brunner Attila, vagy Várnai Péter, vagy a sikeres éttermeket működtető Teleky Zoltán.

 

 Annak a véleményének is hangot adott, hogy mesternek lenni az egy szakmai minőséget is jelent, aminek a megtartása együtt jár azzal, hogy folyamatosan kell, hogy fejlessze a tudását.

  - A családom minden tagja nagyon örült, s büszke rám. Nem volt könnyű, de megérte, hogy vállalkoztam arra, hogy mestervizsgát tegyek - emeli ki.

 

 S, hogy ő maga, miért is lett szakács? Mint mondja, gyerekkorában az édesanyja egy étteremben is dolgozott alkalmanként, s volt, hogy ő is vele tartott. S nagyon megfogta, ahogy annak a szakácsa főzött, egyáltalán minden, amit és ahogyan csinált. Az általános iskola után szakácsnak jelentkezett, Pécsett a Fortuna étteremben volt tanuló, ahol négy és fél évet töltött el Miseta Zoltán és Darázs Gábor keze alatt.

 

 - Vidéki srácként ott sok olyan alapanyaggal találkoztam - rák, kagyló -, amit soha nem is láttam, s amelyekből nagyon finom ételeket készítettünk. Mind jobban megszerettem a szakmámat - avat be a kezdetekbe.

 

 Mint mondja, tizenhét évvel ezelőtt kezdett el dolgozni a Rundóban szakácsként. Itt tanult meg menüt főzni az akkori konyhafőnöktől, Szabó Lászlótól, ugyanis, ahol korábban dolgozott, csak all'a carte főztek.

 

  Vallja, a legnagyobb elismerés az, ha vendég újra és újra visszatér, náluk ebédel, vagy vacsorázik. Ezért igyekeznek mindent megtenni, odafigyelnek az igényeikre, éppen ezért ma már laktóz- és gluténmentes ételeket fogyasztó vendégeket is kiszolgálnak, s a vegetariánusok is találnak kedvükre valót.