Üdvözöljük a

Ritka, mint a fehér holló: hatvan éve szabó | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Ritka, mint a fehér holló: hatvan éve szabó

Szerző: Szalai Kornélia | 2017. szeptember 6.

Az eltelt évek alatt a könnyűipari szakmák népszerűsége folyamatosan csökkent. Ma már szinte alig találni női és férfi szabót, az erre a szakmákra képző intézmények pedig a kevés jelentkező miatt, nem tudnak osztályokat indítani. Sőt van, ahol egyáltalán senki nem akar férfi, vagy női szabó lenni.

 - A női ruhakészítő ma már hiányszakmának számít – kezdi a Siklóson élő Szász-Kolumbán József női-férfi szabómester, aki hat évtizede annak, hogy eljegyezte magát ezzel a szakmával, s éveken át vett részt a női ruhakészítők gyakorlati képzésében. - Annak idején, amikor a könnyűiparnak ez az ága a fénykorát élte, számos tanfolyam indult például Komlón, ahol több varroda is működött. A Pi-Er Kft.-nél például speciális mentőmellények készítéséhez képeztünk varrónőket. E mellett Sellyén az áramszolgáltató egykori telephelyén kialakított varrodában is tartottunk tanfolyamot. Azok közül, akik akkoriban végeztek, sokan még ma is ott dolgoznak. Az akkori Pécsi Regionális Munka-erőfejlesztő és Képző Központ szervezésében zajlottak ezek a tanfolyamok. 

 Szász-Kolumbán József 1989-ben települt át Romániából Magyarországra. A kezdeti időkben Harkányban élt a feleségével, ugyanis a Pécsi Dohánygyárban kapott munkát, s annak a fürdővárosban lévő szolgálati lakását utalták ki részükre. A dohánygyárban is szeretett volna létrehozni egy varrodát, ahol a munkaruhákat készítettek volna, de ez sajnos nem valósulhatott meg. Később Siklóson a szakképző iskolában helyezkedett el, ahol szaktanárként képezte a varrónőket egészen 2000-ig, amikor is nyugdíjba vonult.

 

 - Amikor áttelepültünk kerestem a helyemet, ekkoriban találkoztam Pálfi Imre szabómesterrel is, akinek Pécsett, az Iparosházban volt a műhelye - folytatja tovább beszélgetésünket. - Miután megismerte a szakmai előéletemet, felajánlotta a segítségét. Ő adta vissza a szakmai hitemet, azzal, hogy velem készítette el az akkoriban nyílt Elefántos Ház dolgozóinak öltönyeit, amit Harkányban a saját műhelyemben varrtam meg. Ekkor tudatosodott bennem, hogy a szabóságból  is meg  lehet élni.

  Siklósra 1993-ban költöztek a családjával, ekkor  már az ottani szakiskolában tanított. A felesége pedig ez idő tájt helyezkedett el Pécsett az egyetem gyakorló gimnáziumában, amely tantestületének jelenleg is tagja.

 Ebben az időben találkozott Szász-Kolumbán József Kamarás Károllyal, aki a Baranya Megyei Munkaügyi Központ vezetője volt és az egyetemen is tanított. Vele, valamint Bakó Pállal, aki akkoriban a Siklósi Ipartestület titkára volt, számos tanfolyamot szerveztek, amelyeken varrónőket képeztek.

 

 - Az ipartestület villanyvarrógépeket vett, a tanfolyamoknak is az Iparosház adott helyet - folytatja tovább beszélgetésünket. - Nagyon sokan voltak munka nélkül abban az időben Siklóson, nem volt gond a létszám feltöltésével. Három sikeres tanfolyamot szerveztünk közösen az ipartestülettel.

 A nyugdíjba vonulását követően a PRMKK-ban, valamint a Világ Világossága Alapítványnál szintvizsgáztatott. Az évek alatt a szakma gyakorlása mellett lehetősége nyílt arra is, hogy továbbtanuljon. Elvégezte a Kereskedelmi Főiskolát, valamint technikusi végzettséget szerzett a készruha-kötöttáru és lábbeli szakmákban. Ezt teszi lehetővé azt, hogy jelenleg is rendszeresen  szintvizsgáztat a különböző szakterületeken.

 

 Hatvan éve gyakorolja a szakmáját. Jelen van a továbbképzéseken és a Szakma Sztár versenyeken Budapesten, ahol lehetősége nyílik arra is, hogy találkozzon a régi kollégáival, s kicserélhessék a tapasztalataikat. A siklósi műhelyében pedig mind a mai napig támogatja a volt diákjait.

 - Nagyon jó alapokkal indulhattam el a pályán, a mesterem, akinél, mint inas kezdtem, 1959-ben Párizsba költözött, ahol neves szabóságot hozott létre - ad hangot annak, mennyit is jelent egy jó indulás. - A haláláig tartottuk a kapcsolatot, s több alkalommal is szerveztem szakmai utat hozzá a francia fővárosba iparosokkal és szakmunkás tanulókkal egyaránt. Fontosnak tartottam mindig is, hogy ennek a szakmának egyre nagyobb legyen a presztízse, ezért is vállaltam szerepet a kamara életében. Tagja voltam a Baranya Megyei Kézműves Kamara női ruhakészítő mestervizsga-bizottságának, s jelenleg is annak utódjának, de vizsgát már évek óta nem tartottunk, mert nem volt jelentkező.