Üdvözöljük a

Sportolni márpedig kell! – a futócipőtől a korcsolyáig | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Sportolni márpedig kell! – a futócipőtől a korcsolyáig

Szerző: Kis Tünde | 2016. június 1.

Egészségügyi vállalkozás vezetőjeként –mondhatnánk - foglalkozásából eredően kötelező sportolnia Lévai Ildikónak, hiszen egy pécsi, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást nyújtó vállalkozás élén példát illik mutatnia ügyfeleinek, partnereinek. De Ildikó nem ezért húzza fel a sportcipőt, a korcsolyát vagy a sítalpat, hanem a mozgás szeretetéért, a kikapcsolódásért, a feszültség levezetéséért. Mindezt kiegészíti egy egészségterápiás eszköz alkalmazásával is, így akár két lábon járó reklámja is lehetne az Infra-Mednek.

- Gyermekkorom óta sportolok és soha hagytam ki hosszú időt. Korábban, tanítás mellett aerobic órákat is tartottam, ahol esténként 70-240(!) hölgy tornázott egy időben, ez ma már szinte elképzelhetetlen – idézi fel talán egyik legnagyobb, testmozgáshoz köthető élményét Lévai Ildikó. - Jelenleg heti 2-3 alkalommal csoportos edzéseken veszek részt kiváló edzőknél. Szeretek korizni, kirándulni, és minden évben alig várom a síelést, no meg az alkalmakat, hogy táncolhassak.

 

- Milyen szerepet játszik a sport az életében? Volt-e hagyománya az iskolában vagy a családban?

- Rendkívül fontos a testmozgás, „karbantartás”, feszültségoldás, kikapcsolódás céljából nélkülözhetetlen. A sport fura módon egy sikeres sportiskolai felvételhez (ahová aztán költözés miatt mégsem jutottam el), a Bálicsban töltött aktív nyarakhoz, majd a tanítóképző főiskolai tesi szakhoz köthető. Meghatározóak voltak számomra a középiskola tanáregyéniségei, a szertorna edzések és a túraversenyek – akár 30, egyszer pedig 50 km-es teljesítménytúra - élményei, amelyek kialakították bennem a sportra való igényt és nyitottságot. Felejthetetlenek a családommal és a társaságunkkal tartott terem- és strandröpi szeánszok, ahogy Bogi hastánc- és Móni salsaórái is az elmúlt években. Most éppen egy bakancslistás ejtőernyős tandemugrásra készülök.

 

- Ez izgalmasan hangzik. Az egészségügyi szolgáltatást végző vállalkozás, amelyet vezet, olyan terápiát is nyújt, amely pozitívan hat többek között a fizikai erőnlétre. Emellett talán nem is kellene sportolnia, nem?

- Sportolni márpedig kell! Ma, amikor egyre nő a várható élettartam, nagyrészt életmódunk dönti el, hogy az évtizedekig tartó orvoshozjárás-gyógyszerszedés ördögi körére kárhoztatjuk magunkat, vagy meghosszabbítjuk hasznos, aktív éveink számát. Jó volna naponta tennünk azért, hogy a testtudatosság, a fizikai erőnlét és önmagunk mentális fejlesztése lételemünkké váljon.

Szerencsére ma már a tudomány nem csak a gyógyszerkísérletekre, hanem a beavatkozás-mentes technikára is kiterjed. A BEMER fizikai érterápia az egészséges ember számára egyedülálló prevenciós eszköz. Minden családban ott lenne a helye! Sportolók számára - ha csak egy jellemzőjét emelem ki - „legális dopping”, amely akár 30%-kal hatékonyabbá teszi az oxigénhasznosulást, így nő a teljesítmény, később következik be a kifáradás és gyorsabb a regeneráció. A mikroér-működés stimulációja bizonyítottan pozítívan hat a betegekre, valamint segíti a sérülések, balesetek utáni gyorsabb felépülést, és az azonnali fájdalomcsillapítást. Nem hagyatkozhatunk csak az eszközre, nekünk is tennünk kell egészségünkért!

 

- Milyen többletet ad a sport önnek?

- Tartást – fizikai és lelki értelemben is. Emellett örömforrás és mindennapi szükséglet.

 

- Mit tanult meg a sportolás által, ami az élete más területére is kihat?

- Önismeretre nevel, megtanít másokra és a környezetemre figyelni, valamint arra, hogy nem vagyunk egyformák. A sportban - segítség nélkül - egy sportmúlttal nem rendelkező nehezen találja

meg a magához illő mozgásformát. Az edzőtermek divatból tele vannak hobbisportolókkal, akik nem értik, miért nem fogynak le vagy nem érik el a kitűzött célt. Egy jó szakember segíthet a megfelelő mozgásforma kiválasztásában, erre sajnos nagyon kevesen gondolnak, amikor életükben először mozgásra szánják el magukat.

 

- Miként egyeztethető össze a munka és a sport, hogyan tud időt szakítani rá?

- Alapvetően döntés és igény kérdése. Pici gyerekek mellett logisztikai bravúrt igényel, de ha a fiamat úszni vittem, az óra alatt a mellette lévő sportpályán kocogtam. A 20 szülőből egyedül… Amióta a gyermekeim felnőttek, persze egyszerűbb. Néha rendkívül nehéz az időkényszer miatt a munkával összeegyeztetni a sportot, viszont ennél sokkal nehezebb, ha magammal kell megküzdenem egy fárasztó nap után: ejtőzöm-e vagy felhúzom a futócipőt…