Üdvözöljük a

Körkapcsolás: ezúttal vissza a stúdióba | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Körkapcsolás: ezúttal vissza a "stúdióba"

Szerző: Császár Gergely | 2015. december 15.

Titkár, bizottsági tag, elnök, tréner, családanya, "utazó nagykövet"... – hogy csak néhányat említsünk azok közül, amivel jellemezhető Ódorné Kovács Ildikó, aki körül mindig van valami történés. A legutóbbi a Magyar Projektmenedzsment Szövetség 24. alkalommal megtartott, Körkapcsolás című rendezvénysorozatának "Művészet és projektmenedzsment - Párbeszéd" című eseménye.

PBKIK: Épphogy adták át "Az Év Projektmenedzsere" díjat, máris ott volt a Körkapcsolás. Tele van élménnyel - kérem, meséljen!

 

Ódorné Kovács Ildikó:

Az évnek ez az időszaka egészen Karácsonyig nagyon sűrű, sok program és esemény van az üzleti életben, így persze sok a munka és feladat is. A Magyar Projektmenedzsment Szövetségen belül Az Év Projektmenedzsere díjat adjuk át november elején, a nemzetközi „PM” (projekt menedzsment) naphoz kapcsolódóan, majd november végén a Körkapcsolás konferencia, ami most már egy meghatározó esemény a magyarországi konferenciák között. Ezeknek az eseményeknek a szervezése, kézben tartartása, „háziasszonyként” az én feladatom.

 

Emellett pedig az ügyfelekre és projektjeikre is oda kell figyelnem. Az országban sok helyen vannak ügyfeleim, Nyíregyházától Székesfehérvárig, ahol dolgozom, illetve többségük Budapesten.

 

Valóban így van: elég sok időt töltök úton, míg Szigetvárról eljutok valahová. Jó szervezéssel és időmenedzsmenttel ez elég jól kezelhető probléma. A feladataimmal és az időmmel megtanultam tudatosan és hatékonyan gazdálkodni, ezért egy kívülálló számára úgy tűnik, hogy mindig mindenre van időm. Közben pedig zsonglőrködöm a prioritásokkal és a feladatokkal.

 

Megtanultam elengedi azokat a feladatokat, amelyek nem visznek közelebb a célomhoz. Ezeket a technikákat tanítom is a cégeknek, illetve Budapesten is indítottunk egy képzés sorozatot, amely mindenki számára elérhető mini tréningek formájában. Ennek nagyon sikere van, mert rövid, lényegre törő és azonnal használható. Ezt a módszertant az idei évben dolgoztam ki, mert ebben a felgyorsult világban már nincs „idő” arra, hogy több napos tréningek, képzések keretében a résztvevők elmélyüljenek egy-egy problémakörben, és feldolgozzák azt a saját javukra.

 

A Körkapcsolás után sem volt megállás, hiszen már másnap Székesfehérváron dolgoztam az ügyfelem munkatársaival egy személyes hatékonyságot fejlesztő képzésen, szombaton pedig előadást tartottam a BME-n.

 

A kérdésekre a válaszokat pedig éppen Budapest felé tartó IC-n írom, miközben éppen telefonálok.

 

 

PBKIK: Van Önnek még néhány "kalapja" ezenkívül is. Nemcsak, hogy önkéntes tagja a kamarának, de a Kisvállalkozási Bizottságban alelnöki tisztséget is vállalt. A kamara Humán Klubjának elnöke. Mi még?!

 

ÓKI:

Számomra nagyon fontos a közösség, szeretek csapatban dolgozni, olyan emberekkel, akikkel közös célokért azonos értékrend mentén tehetem. Nagyon inspiráló mások véleményét, nézőpontját látni-hallani a dolgokról, a szakmáról, az emberekről.

 

Ami még nekem nagyon fontos, hogy fiatalokkal dolgozhassak, segíthessem, támogassam őket, azzal a tudással-tapasztalattal, amit eddig sikerült felhalmoznom. Ezért is vállalok az egyetemen előadásokat, felkészítőket például a diákok számára, esettanulmány versenyre. A fiataloktól én is nagyon sokat tanulok. Frissen tartanak, mindig meg kell újulni és követni a változásokat – ebben ez sokat segít.

 

 

PBKIK: Látják azért otthon is?

 

ÓKI: Igen, azért a privát időmre nagyon figyelek. 2014 Szilveszterén megfogadtam, hogy hétvégén nem dolgozom többet. Ezt így az év vége felé már mondhatom, hogy 90 %-ra sikerült is betartanom. Biciklitúrákra megyünk a barátainkkal, és sokat utazunk és kirándulunk a családdal is. Emellett pedig mindig van nálam könyv is, amit útközben és esténként olvasok. A legjobb könyvlelőhely pedig a pécsi vásár bolhapiac része! Ott szoktam kincsekre lelni. A vásározásnak a vége mindig az, hogy egy kosár könyvvel térek haza.

 

 

PBKIK: Sejthető, hogy van néhány jövőbeli terve is. Lehet tudni valamit ezekről?

 

ÓKI: Terveim és a tennivalóim száma az évek során csak szaporodott, akik ismernek, azt mondják, hogy nekem 48 óra kellene naponta, hogy minden beleférjen.

 

Most például azokkal a módszertanokkal kísérletezem, hogy hogyan lehet a tudásátadást, az emberi szervezeti tanulást a leghatékonyabban segíteni. Ezért is élek minden lehetőséggel, ahol ehhez információt gyűjthetek. Például ezért mentem az Enterprise+ programra is. Nagyon sokan ösztönösen csinálják a feladataikat és élik az életüket. Ha tudok abban segíteni, hogy ezt tudatosan tegyék, akkor már nagyot léptünk előre.

 

Persze van olyan, amikor ez nem sikerül, de azt sem élem meg kudarcként. Azt gondolom, hogy ebben az esetben a helyzet még nem érett meg arra, hogy az adott személy vagy cég továbblépjen, vagy az adott módszer nem alkalmas rá.

A sokféle tapasztalat, amit összegyűjtöttem, már sokat segít abban, hogyha egy cégnél elkezdek dolgozni, akkor a munkahelyi légkörből, a munkatársak egymás közti kommunikációból meg tudjam ítélni, hogy mire van szüksége a cégnek, mi működne és mi nem – akár egy szervezetfejlesztés projekt, vagy egy készségfejlesztő tréning.

 

A kulcskérdés mindig az ember, hiszen például ha van pénz, hogy megvegyék a legújabb technológiát, de nincsenek olyan emberek, akik ezt jól tudják működtetni, akkor nem tud a cég eredményesen működni.