Üdvözöljük a

A munkaköri alkalmassági vizsgálatokról | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

A munkaköri alkalmassági vizsgálatokról

Szerző: Varga Erika | 2014. április 15.

A Munka Törvénykönyve a munkáltató alapvető kötelezettségei között előírja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek biztosítását, valamint azt, hogy a munkába lépést megelőzően és a munkaviszony fennállása alatt rendszeres időközönként a munkáltató köteles ingyenesen biztosítani a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát.

A munkaköri alkalmassági vizsgálatokra vonatkozó részletszabályokat a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet (továbbiakban: Rendelet) tartalmazza.

 

 

Az alkalmassági vizsgálat célja, formái

 

A munkaköri alkalmassági vizsgálat célja, hogy megállapítsa, egy meghatározott munkakörben és munkahelyen végzett tevékenység által okozott megterhelés a vizsgált személy számára milyen igénybevételt jelent és annak képes-e megfelelni.

Az alkalmassági vizsgálat – elrendelésének okától és idejétől függően – lehet előzetes, időszakos és soron kívüli.
Kötelező az előzetes alkalmassági vizsgálat – a teljesség igénye nélkül – az alábbi esetekben:

  • a foglalkoztatni kívánt személynél a munkavégzés megkezdését megelőzően. Azaz, a belépő új munkavállaló mindaddig nem foglalkoztatható, amíg az előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálat elvégzésre nem került.
  • a munkakör, munkahely, illetőleg a munkakörülmények megváltozása esetén, ha a munkavállaló fizikai munkát végez, vagy fiatalkorú, illetve a nem fizikai munkások esetében is, ha a változás miatt a munkavállaló nagyobb vagy eltérő jellegű megterhelésnek lesz kitéve.

Az időszakos alkalmassági vizsgálatokat a jogalkotó három munkavállalói kör esetében teszi kötelezővé:

  • 18 évnél fiatalabb munkavállalók,
  • a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltött munkavállalók,
  • fokozott terheléssel, veszéllyel járó munkakörben foglalkoztatott munkavállalók.

Az időszakos vizsgálatokat az első két csoport esetében évente, míg a harmadik csoport esetében a Rendeletben meghatározottak szerint (bizonyos esetekben évente több alkalommal) kell elvégezni.

A soron kívüli alkalmassági vizsgálatokra minden esetben valamilyen előre nem várt, rendkívüli esemény bekövetkezése esetén kell sort keríteni. A kiváltó okok egy része szubjektív jellegű, mérlegelésre lehetőséget adó esemény, így például a járványügyi érdekből kiemelt munkakörben dolgozó az általa aláírt „Egészségügyi Nyilatkozatban” szereplő tüneteket észleli saját magán. Másik részük objektív, mérlegeléstől függetlenül soron kívüli vizsgálathoz vezető esemény, például 30 napot meghaladó keresőképtelenség, vagy a munkavégzés – nem egészségügyi okból történő – 6 hónapot meghaladó szünetelése.

 

 

Terhességi teszt, mint munkaköri alkalmassági vizsgálat

 

Az 1992. évi Mt. tartalmazott egy tételes szabályt, amely kimondottan tiltotta, hogy a munkavállalót terhességi vizsgálat elvégzésére, illetve erről szóló igazolás bemutatására kötelezzék, kivéve, ha erre a munkaköri alkalmasság megállapítása érdekében, jogszabály alapján kerül sor. A hatályos törvény ugyan nem tartalmazza ezt a kitételt, azonban a 2004. évi CXI. törvénnyel kihirdetett, az anyaság védelméről szóló ILO Egyezmény 9. cikke kimondja, hogy minden tagállamnak biztosítania kell, hogy az anyaság ne lehessen foglalkoztatási megkülönböztetés forrása. Ennek keretein belül pedig tilos terhességi tesztet vagy ilyen tesztről igazolást kérni akkor, amikor egy nő foglalkoztatásra jelentkezik, kivéve, ha ezt a nemzeti jogszabályok megkövetelik olyan munka kapcsán, amely

  • a nemzeti jogszabályok értelmében tilos vagy korlátozandó terhes vagy szoptató anyák esetében, vagy
  • amely felismert vagy jelentős kockázatot jelent a nő vagy a gyermek egészségére.

A fentiekre tekintettel, valamint az általános magatartási követelményekről szóló rendelkezések alapján elmondható, hogy az 1992. évi Mt.-ben nevesített tilalom továbbra is fennáll, bár a tételes szabályt a jogalkotó nem emelte át a hatályos törvénybe.

 

forrás: munkajog.hu