Üdvözöljük a

Áfa és munkaerő-kölcsönzés | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Áfa és munkaerő-kölcsönzés

Szerző: Varga Erika | 2014. április 30.

Az Áfa törvény a munkaerő-kölcsönzés fogalmát nem ismeri, illetve nem határozza meg, ezért a munkaerő-kölcsönzés keretében megvalósuló ügyletek kapcsán felmerülő áfa kötelezettség szempontjából először a vonatkozó munkajogi szabályozást kell megvizsgálni. A munkajogi szabályok alapján határozható meg a fenti ügyletek tartalma, illetve jellegadó tartalma, melynek ismeretében az Áfa törvény egyes rendelkezéseinek a munkaerő-kölcsönzés jogintézménye tekintetében történő alkalmazása is tisztázható. 

1. Munkajogi szabályozás

A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) a munkaerő-kölcsönzésről „A munkaerő-kölcsönzés különös szabályai” című XVI. fejezetében, azaz a 214–222. §-ában rendelkezik. A fenti szabályok alapján a munkaerő-kölcsönzés jogintézményének áfa-rendszerbeli megítélése szempontjából relevanciával bíró jellegzetességek az alábbiak szerint foglalhatók össze.

 

A munkaerő-kölcsönzés az a tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó (a továbbiakban: kölcsönbeadó) a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót (a továbbiakban: kölcsönzött munkavállaló) ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek (a továbbiakban: kölcsönvevő) ideiglenesen átengedi.

 

A kölcsönbeadó és a kölcsönzött munkavállaló közötti munkaszerződésben meg kell állapodni abban, hogy a munkaszerződés munkaerő-kölcsönzés céljából jön létre, továbbá meg kell határozni a munkavégzés jellegét és az alapbért. A kölcsönzött munkavállaló a kölcsönvevő irányítása alatt ideiglenes munkát végez, ugyanakkor vele szemben a munkaerő-kölcsönzés időtartama alatt a munkáltatói jogokat a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megosztva gyakorolja. (A munkaviszony megszüntetésének jogát kizárólag a kölcsönbeadó gyakorolhatja.)

Kölcsönbeadó lehet

  • az az EGT-államban székhellyel rendelkező vállalkozás, amely a rá irányadó jog szerint munkaerő-kölcsönzést folytathat, vagy
  • az a belföldi székhelyű, a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaság vagy – a vele tagsági viszonyban nem álló munkavállaló vonatkozásában – szövetkezet,

amely megfelel az Mt.-ben vagy az egyéb jogszabályban foglalt feltételeknek, és az állami foglalkoztatási szerv  nyilvántartásba vette.

 

A munkaerő-kölcsönzésről a kölcsönbeadónak és a kölcsönvevőnek írásban kell megállapodnia. A megállapodás tartalmazza a kölcsönzés lényeges feltételeit és a munkáltatói jogkör gyakorlásának megosztását. Eltérő megállapodás hiányában a kölcsönbeadó viseli azokat a költségeket, melyek a munkavállaló részéről a munkaviszony teljesítésével összefüggésben indokoltan merültek fel, így különösen a munkavállaló utazási költségeit és a munkavégzéshez szükséges alkalmassági vizsgálat díját.

 

A kölcsönzött munkavállaló károkozása vagy személyiségi jog-sértése esetén a kölcsönvevő a kölcsönzött munkavállalóval szembeni igényét az Mt. rendelkezései szerint érvényesítheti.

 

A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megállapodhatnak arról, hogy a fenti esetben az „alkalmazott károkozásáért való felelősség” polgári jogi szabályait alkalmazzák. Ebben az esetben az „alkalmazott károkozásáért való felelősség” polgári jogi szabályainak alkalmazásában munkáltatónak – a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő eltérő megállapodása hiányában – a kölcsönvevőt kell tekinteni.

 

A kölcsönzött munkavállalónak a munkaerő-kölcsönzés során okozott kárért vagy személyiségi jogai megsértéséért a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó egyetemlegesen felel.

 

2. A munkaerő-kölcsönzés helye az áfa rendszerében

Az alábbiakban a munkaerő-kölcsönzésre irányuló ügyleteknek azok a sajátosságai kerülnek ismertetésre, melyek kapcsán az Áfa tv. rendelkezéseinek az alkalmazása általában nehézséget okoz.

 

 

Az ügylet jellege és az abban részt vevő felek

A munkaerő-kölcsönzés a jellegéből adódóan az Áfa tv. 13. §-ának (1) bekezdésében foglalt főszabály alapján szolgáltatásnyújtásnak tekinthető, melyet adóalanyok egy meghatározott köre ellenérték fejében teljesít. A munkaerő-kölcsönzés mint szolgáltatásnyújtás a tartalmát tekintve munkavállaló, illetve munkavállalók munkavégzésre történő ideiglenes átengedéseként határozható meg. A munkaerő-kölcsönzésre irányuló ügyletek abban az esetben tartoznak az Áfa tv. hatálya alá, ha az Áfa tv. szolgáltatásnyújtások teljesítési helyére vonatkozó szabályai alapján Magyarországon teljesülnek, azaz akkor, ha a 2. § a) pontja szerinti, belföldön és ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak minősíthetők.

 

A munkaerő-kölcsönzés megvalósulásának körülményeit figyelembe véve a kölcsönbeadó mindig adóalany, illetve adóalanyi minőségben jár el, ugyanakkor az Mt. a kölcsönbeadóra vonatkozóan nem tartalmaz olyan szabályokat, amelyek alapján a kölcsönvevőnek az Áfa tv. rendelkezéseinek alkalmazásában adóalanynak kellene lennie, illetve adóalanyi minőségben kellene eljárnia. Ettől függetlenül nem életszerű, hogy a kölcsönvevő áfa alanyiságot keletkeztető gazdasági tevékenységet nem végez, illetve a munkaerőt nem adóalanyiságot keletkeztető gazdasági tevékenységéhez kölcsönzi. Ebből az is következik, hogy az Áfa tv. 37. §-ának (1) bekezdésében foglalt főszabály értelmében a munkaerő-kölcsönzés mint szolgáltatásnyújtás jellemzően a kölcsönvevőnek mint adóalanynak a gazdasági célú letelepedési helye szerinti államban teljesül.

 

Természetesen a munkaerő-kölcsönzés jogintézménye keretében a kölcsönzött munkavállaló és a kölcsönbeadó, valamint a kölcsönzött munkavállaló és a kölcsönvevő között létrejövő jogviszonyok kapcsán az Áfa tv. rendelkezéseinek alkalmazása nem merül fel, tekintettel arra, hogy ez utóbbi munkavégzésre, illetve foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok nem tartoznak az Áfa tv. hatálya alá.

   

       

Az adó alapja

A munkaerő-kölcsönzés áfa rendszerbeli megítélése kapcsán talán az adó alapjának megállapítása okozza a kölcsönbeadóknak és a kölcsönvevőknek a legtöbb problémát. A munkaerő-kölcsönzés adóalapjának a meghatározása során minden esetben a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között az Mt. rendelkezéseinek megfelelően létrejött megállapodás, illetve megállapodások az irányadóak. Az Mt. alapján a munkaerő-kölcsönzés ellenérték fejében valósul meg, vagyis a kölcsönbeadónak és a kölcsönvevőnek minden esetben meg kell állapodnia abban, hogy mit tekintenek a kölcsönzött munkavállaló, illetve munkavállalók munkavégzésre történő ideiglenes átengedése díjának. Emellett természetesen a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő szabadon megállapodhat arról, hogy a köztük megvalósuló ügylet kapcsán felmerülő költségeket – például a kölcsönzött munkavállalónak a munkaviszony teljesítésével összefüggésben indokoltan felmerült költségeit – melyikük viseli, vagy azt is megtehetik, hogy a fenti költségekről külön nem rendelkeznek, hanem a munkaerő-kölcsönzés díját a költségek figyelembevételével határozzák meg.

 

A kölcsönvevő által a kölcsönbeadó részére a munkaerő-kölcsönzés díjaként megfizetett összeg mint vagyoni előny az Áfa tv. 259. §-ának 6. pontja értelmében ellenértéknek minősül, és a 65. § alapján a kölcsönbeadónál adóalapot képez. Az Áfa tv. 70. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a munkaerő-kölcsönzés adóalapjába tartoznak azok a kölcsönbeadónál felmerült járulékos költségek is, amelyeket a kölcsönbeadó a kölcsönvevővel kötött megállapodás alapján a munkaerő-kölcsönzés díjába beépít.

 

A munkaerő-kölcsönzés adóalapjának meghatározása során azt is meg kell vizsgálni, hogy a kölcsönbeadó a kölcsönvevővel megállapodik-e külön arról, hogy a kölcsönvevőnek a kölcsönzés díja mellett bizonyos költségeket – például arra vonatkozó külön megállapodás hiányában az Mt. alapján a kölcsönbeadót terhelő valamely költséget – is viselnie kell. Ez utóbbi külön megállapodások alapján a kölcsönvevőre hárított költségek is adóalapot képeznek az Áfa tv. 70. § (1) bekezdésének b) pontja és ugyanezen paragrafus (2) bekezdése alapján.

 

forrás: ado.hu