Üdvözöljük a

Jogszerű és jogellenes kikötések a munkaviszony létesítésekor I. | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Jogszerű és jogellenes kikötések a munkaviszony létesítésekor I.

Szerző: Varga Erika | 2017. június 12.

A munkaviszony a munkaszerződéssel jön létre, melyben a felek a foglalkoztatás alapvető szabályaiban állapodnak meg. Ebben a feleknek nincsen ugyanakkor teljes szabadsága, hiszen a munka törvénykönyve rendelkezéseinek a többsége a szabályoktól eltérést nem enged.

Vannak azonban olyan területek, ahol ezt mégis meg lehet tenni, így érdemes ezeket egyenként áttekinteni. Különös tekintettel arra, hogy ezek az eltérések számos lehetőség forrásai is. Arra is rá kell ezzel együtt mutatni, hogy az eltérések egy része a munkavállalókra nézve hátrányos következményekkel járhat, így ezek tudatában érdemes a munkaszerződést aláírni.

Alapbér, munkakör, napi munkaidő, bérpótlék átalány stb. - ezekben az elemekben kötelező, illetve ajánlott a feleknek megállapodniuk

A hatályos szabályok alapján a munkaszerződésnek két kötelező eleme van csupán: a munkavállaló alapbére, valamint a munkaköre. Ezeket törvényi rendelkezésekkel pótolni nem lehetséges, így hiányukban a munkaviszony létre sem jön. A lehetséges elemek a munkaszerződés érvényességét azonban nem érintik. Amennyiben a felek például a munkavégzés helyét nem határozzák meg, akkor annak a szokásos munkavégzési helyet kell tekinteni. Eltérő rendelkezés hiányában a munkaszerződés határozatlan időre jön létre, a napi munkaidő pedig szintén eltérő rendelkezés hiányában 8 óra. Munkaszerződésben kell továbbá a feleknek megállapodniuk a hosszabb teljes napi munkaidőről (12 óra), illetve itt célszerű megállapodniuk arról is, hogy a munkavállaló beosztás szerinti munkaideje akár napi 24 óra, illetve heti 72 óra is lehet.

Erre ugyanakkor készenléti jellegű munkakör esetén van mód. Önmagában ugyanakkor az, hogy a munkakör készenléti jellegű-e, a körülményektől függ azaz, az nem a felek megállapodásának az eredménye. Ez pedig azt jelenti, hogy munkaügyi perben később minden esetben vitatható. Munkaszerződéses állapodhatnak meg a felek továbbá a bérpótlék átalányról vagy arról, hogy bizonyos bérpótlékokat az alapbér már eleve magában foglal. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén pedig arról is megállapodhatnak, hogy a havi bér kifizetése órabéres díjazás esetén nem az adott hónapban irányadó általános munkarendhez igazodik.

Telefon, munkaruha, belépőkártya, képzés - e munkafeltételek biztosítása áttolható a munkavállalóra, de a költségek nem

Főszabály szerint a munkáltató kötelezettsége a munkavégzéshez szükséges feltételek biztosítása, ahogyan arról az Mt. 51.§-a rendelkezik. A hatályos szabály azonban ettől a rendelkezéstől eltérést enged, így a munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján a munkavállaló használhatja a munkavégzéshez a saját mobiltelefonját, autóját vagy számítógépét is. Azt ugyanakkor előírja a törvény, hogy a munkavállalónál a munkaviszony teljesítése kapcsán indokoltan felmerült költséget kötelező megtéríteni, így a munkavállaló nem fizethet rá a munkaviszonyból eredő kötelezettségei teljesítésére. Nem jogszerű így az a létező munkáltatói gyakorlat, mely a munkaviszony megszűnése, megszüntetése esetére fizetési kötelezettséget ír elő a munkavállaló részére biztosított eszközök használata vonatkozásában. Amennyiben tehát a munkáltató belépőkártyát, munkaruhát stb. biztosít a munkavállaló részére, ezek költségét legfeljebb szándékos rongálás esetén téríttetheti meg. A munkavégzéshez szükséges képzés költségei sem háríthatóak át a munkavállalóra, hiszen az a munkáltató egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés biztosításából eredő törvényi kötelezettsége. Az sem jelent problémát, ha a költségtérítés ténylegesen munkabér funkciót szolgál, abban az esetben azonban ezt így is kell tekinteni (ez inkább bérszámfejtési kérdésként jelentkezik). A munkáltató kötelezettsége viszont minden esetben az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása, mely kötelezettség alól "nem szerződhet ki". Ennek részletes szabályai a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII.tv-ben találhatóak.


Ne használjunk külföldi mintaszerződéseket, fenyegető kikötéseket

Multinacionális társaságok, illetve nemzetközi ügyfélkörrel rendelkező ügyvédi irodák esetében is bevett gyakorlat, hogy spórolási célból azonos szerződés mintákat alkalmaznak több országban. Arra is látni bőségesen példát, hogy az egyes szerződéseket más nyelvről fordítják le. Az egyes jogrendszerek azonban jelentősen eltérnek egymástól, így jogvita esetén a feleket nagy meglepetések érhetik. Kiderülhet például az, hogy az olyan kikötések, miszerint a munkavállaló a keresőképtelensége 16. napjától nem jogosult díjazásra, nem csupán értelmetlenek, hanem akár rosszhiszeműnek is minősülhetnek Magyarországon annak ellenére, hogy a német társadalombiztosítási jog alapján megfelelőnek minősülhet. A munkavállalókat sem érdemes lenézni, nem fognak visszatartó erővel bírni az érvénytelen vagy kikényszeríthetetlen rendelkezések.

Ilyen lehet például az, amikor kötbér fizetési kötelezettséget telepítenek az ügyfelek vagy kollégák elcsábításában közreműködő munkavállalóra. Ezen esetek jó része bizonyíthatatlan is, a kötelezettségek pedig gyakran elmosódottak. Ehelyett javasolt, hogy minden esetben támaszkodjanak megfelelő jogtudással rendelkező ügyvédre, és így biztos alapokon álló, kikényszeríthető feltételrendszert hozhatnak létre. A megfelelő minták mellett pedig minden esetben javasolt a szakemberrel történő konzultáció.

 

forrás:hrportal.hu