Üdvözöljük a

Kisokos a teljesítési időpontról | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Kisokos a teljesítési időpontról

Szerző: Szücs Krisztina | 2014. szeptember 3.

A teljesítés időpontjának az Áfatörvény szabályozása szempontjából azért van jelentősége, mert ettől függ az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja.

Az általános forgalmi adóról szóló törvény III. fejezete szabályozza az adófizetési kötelezettség keletkezésének és ennek következtében az adó megállapításának időpontját. Az Áfatörvény általános szabályt és speciális rendelkezéseket is tartalmaz a teljesítés időpontja kapcsán. Amennyiben a speciális szabályok nem vonatkoznak az adott ügyletre, akkor az általános szabály szerint kell az adófizetési kötelezettséget megállapítani.

 

Általános szabály

 

Az Áfatörvényben foglalt főszabály az adófizetési kötelezettség keletkezéséről meghatározza, hogy azt annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul. Ez nem más, mint a teljesítés, tehát a fizetendő adót főszabály szerint a teljesítés időpontjában kell megállapítani. Egy adott ügylet akkor valósul meg tényállásszerűen, azaz akkor teljesül, ha minden tényállási eleme bekövetkezett. A tényállási elemek elsősorban a felek által megállapodott, illetve az ügyletre vonatkozó jogszabályok által esetlegesen előírt követelmények.

 

 

1. Normál termékértékesítés

 

Normál termékértékesítésnek nevezzük, amikor a vevő a termék vételárát egy összegben megfizeti, majd ezzel együtt az eladó a termék tulajdonjogát a vevőre ruházza.

 

A termékértékesítés alaptényállása tehát akkor valósul meg, amikor az értékesítés tárgya  átengedése megtörténik, mégpedig úgy, hogy ezzel együtt az átvevő tulajdonosként való rendelkezésre lesz jogosult. A két kulcsfontosságú mozzanat tehát az átengedés, és a tulajdonosként való rendelkezésre jogosultság. Az átengedés az Áfatörvényben a birtokbaadással egyenértékű fogalom. Az átengedés ugyanis a szó köznapi értelmében azt jelenti, hogy az átadó az átvevő hatalmába, rendelkezésébe bocsátja a terméket, azaz átengedi azt az átvevőnek.

 

A tulajdonosként való rendelkezés lényege az, hogy az átvevő a külvilág felé úgy jelenik meg, mint aki az átvett termékkel rendelkezik, azonban ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy polgári jogi értelemben a rendelkezési jogosultsága teljes. Az a lényeges, hogy a termék átengedése a tulajdonjog bármikor történő (akár későbbi) átszállásának a szándékával történjék meg.

 

Mindezek alapján a termék átadásának napjával, ami általában a termék birtokba adása, teljesül az ügylet, így azzal a nappal kell számlázni a vevő részére.

 

 

2. Részletfizetés

 

Az Áfatörvény 10. § a) pontja szerint termék értékesítésének minősül a termék birtokbaadása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésőbb a határozott idő lejártával, illetőleg az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerzi.

Az olyan ügyletek esetében, ahol a vevő a vételárat nem egy összegben, hanem előre megállapodott részletekben fizeti meg az eladónak, feltéve, hogy a vevő a termék tulajdonjogát már a szerződéskötés pillanatában tudottan mindenképpen megszerzi, szintén a termék birtokbaadásával valósul meg az ügylet tényállásszerűen. Fontos kritérium, hogy a felek között olyan megállapodás jöjjön létre, mely alapján az átvevő mindenképpen tulajdonos lesz, legkésőbb a határozott idő lejártával, vagy az ellenérték maradéktalan megtérítésével.

 

Függetlenül tehát attól, hogy a vételár megfizetése még maradéktalanul nem történt meg, a birtokbaadás napjával mint teljesítési időponttal kell a fizetendő adót megállapítani.

 

 

3. Bizományi értékesítés

 

Az Áfatörvény 10. § b) pontja értelmében termék értékesítésének minősül a megbízó és bizományos között a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jog átszállása, feltéve, hogy a bizományos és a vele jogviszonyban álló harmadik fél között – az Áfatörvény 9. § (1) bekezdése értelmében – termék értékesítése teljesül.

 

A bizományi szerződés alapján a bizományos arra vállal kötelezettséget, hogy a saját nevében, de a megbízója javára ingó dologra adásvételi szerződést köt. Megkülönböztetjük egymástól az eladási és a vételi bizományt aszerint, hogy az adásvételi szerződés egy termék beszerzésére vagy egy termék eladására irányul. A bizomány az általános forgalmi adó rendszerében egy feltételes termékértékesítési tényállás, tehát soha nem szolgáltatásnyújtási, hanem mindig termékértékesítési jogcímen adózik.

 

Feltételes, mivel a megbízó és a bizományos közötti termékátadás csak akkor válik termékértékesítéssé, ha a bizományos és az õ harmadik fél partnere között a termékértékesítés teljesül. Gyakorlatilag tehát a bizományos és a megbízó közötti termékátadás teljesítési időpontja megegyezik a bizományos és a harmadik fél közötti termékértékesítés teljesítési időpontjával.

 

Eladási bizomány esetén a megbízó azzal a nappal számláz a bizományos részére, amelyik nappal a bizományos az ő vevője részére, illetve vételi bizomány esetén a bizományos a megbízó részére kiállított számlán teljesítés időpontjaként azt a napot tünteti föl, amely teljesítési nappal megvásárolta a megbízó számára a terméket.

 

 

4. Zálogjog érvényesítése kapcsán történő értékesítés

 

Termékértékesítésnek minősül az adós és hitelező között a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jog átszállása, feltéve, hogy a hitelező a dologi biztosítékul szolgáló terméket lejárt követelésének érvényesítésére értékesíti, és az abból származó ellenérték közvetlenül őt illeti meg.

 

Zálogszerződés alapján a hitelező a követelésének biztosítására szolgáló vagyontárgyból (zálogtárgy) kielégítést kereshet, ha az adós nem teljesít. A bizományi értékesítéshez hasonlóan ez az ügylet is feltételes termékértékesítési tényállásnak minősül. Ameddig tehát az adós szerződésszerűen teljesít, nincs adó-megállapítási és adófizetési kötelezettség. Amikor azonban az adós szerződésszegése (nem vagy nem szerződésszerű teljesítése) okán a hitelező a zálogtárgyat saját nevében értékesíti, majd a vételárból az őt megillető követelés kielégítése megtörténik, figyelemmel arra, hogy az ügylet tényállásszerűen megvalósult, a fizetendő adót meg kell állapítani. Ebben az esetben az adós azzal a teljesítési nappal számláz, amelyik napon a hitelező és a harmadik fél között a zálogtárgyra irányuló értékesítés teljesül.

 

Meg kell említeni, hogy ez az ügylet csak abban az esetben tartozik az Áfatörvény hatálya alá, ha az adós áfaalany, tehát nem adózhat ezen a címen, ha az adós nem adóalany magánszemély vagy nem adóalany egyéb szervezet.

 

5. A kivitelezési szerződés alapján történő ingatlanátadás

 

Az Áfatörvény 10. § d) pontja szerint termékértékesítés az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre. Kivitelezési szerződés alapján a kivitelező építési, szerelési munka elvégzésére és az előállított mű átadására köteles. Az előállított mű jellemzően ingatlan.

 

Az Áfatörvény e pontjának speciális termékértékesítési tényállása alá tehát azok az ingatlanértékesítések tartoznak, amelyek nem egy már meglévő ingatlanra irányulnak, hanem ahol az ügylet lényege abban áll, hogy az értékesítő maga – a vevő megrendelése alapján – építi föl az átadandó ingatlant. Ilyenkor az Áfatörvény az átadást tekinti az ügylet tényállásszerű megvalósulásának, azaz e termékértékesítést az átadás-átvétel napjával, mint teljesítési időponttal kell számlázni.

 

Forrás: ado.hu