Üdvözöljük a

A leltározás szabályozása I. rész | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Kamarai rendezvények

<< 2019 Augusztus >>
KeSzeCsüSzoVa
   1234
567891011
12131415161718
19202122232425
26
2728293031 

A leltározás szabályozása I. rész

Szerző: Martin Boglárka | 2013. október 30.

A mérleg pénzértékben kimutatva, összetételük és eredetük szerinti bontásban tartalmazza a vállalat birtokában lévő anyagi javakat. A mérlegben kimutatott adatokat a könyvviteli nyilvántartásokból nyerjük, amelyek hiánytalanul tartalmazzák a vállalkozások életében előfordult gazdasági eseményeket, vagyis a vállalkozás tulajdonában lévő anyagi javakban és forrásaikban beállott változásokat. A nyilvántartásokat (főkönyvi számlákat) - a mérleg fordulónapjaként kiválasztott időpontra vonatkozóan - le kell zárni. A fordulónapig felmerült események kihatásait értékelni, és a mérlegben szerepeltetni kell. A mérlegben, a kiválasztott időpontra vonatkozóan kapjuk meg a vállalat összes eszközeinek és forrásainak értékben kifejezett állományát.

A mérleg összeállításának, az anyagi és nem anyagi javakban megtestesülő vagyon számbavételének egyik módja az, hogy megszámláljuk, megmérjük a vagyontárgyakat, értéküket pénzben kifejezzük, majd a mérleg megfelelő rovataiba csoportosítjuk azokat.

 

Ez a számbavétel, megszámlálás, mérés munkafolyamata a leltározás. A selejtezés célszerű, ha megelőzi a leltározást, hiszen ekkor a leltárban már csak a vállalkozó tevékenységéhez valóban szükséges vagyontárgyak szerepelnek, növelve a számviteli beszámolók megbízhatóságát.

 

A leltározás általános tudnivalói

 

A 2000. évi C. törvény a számvitelről (a továbbiakban: Számviteli törvény) magát a leltár fogalmát nem tartalmazza az értelmező rendelkezések, fogalmak között, talán azért nem, mert a szakirodalomban és a gyakorlatban is ez a fogalom általánosan elfogadott tartalommal bír.

 

A leltár fogalma a számviteli szakirodalom, illetve gyakorlat alapján: olyan részletes kimutatás, amely a vállalkozó eszközeit és az eszközök forrásait tételesen egy adott időpontra vonatkozóan, mennyiségben és értékben tartalmazza. A leltár a mérleg alapdokumentuma, egy olyan okmány (dokumentum), amely a leltározás (leltárfelvétel), valamint a leltárértékelés végeredményeként alakul ki. A mérlegnek és a leltárnak vannak egyező és eltérő ismérvei.

A mérleg és a leltár egyező ismérvei:

  • mindkét számviteli dokumentum adott időpontra vonatkozik,
  • mindkét számviteli dokumentum teljes körűségre törekszik,
  • mindkét számviteli dokumentum valódiságát a vállalkozás felelős vezetőjének aláírásával kell igazolni.

A mérleg és a leltár eltérő ismérvei:

  • a mérleg csak értékbeli adatokat tartalmaz, a leltár mennyiségi és értékadatokat is,
  • a mérleg tagolását Számviteli törvény írja elő, a leltárban szereplő tételek sorrendjére nincs előírás.

A Számviteli törvény nem is magáról a leltárról, hanem a leltárkészítési kötelezettségről rendelkezik a következők szerint: a könyvek üzleti év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani, és a Számviteli törvény előírásai szerint megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben.

 

2. A főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartások adatai közötti egyeztetés

 

A leltárkészítési kötelezettség teljesítése keretében a Számviteli törvény 2012-től egyértelműen rögzíti a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartások adatai közötti egyeztetési kötelezettséget.

A leltárkészítési kötelezettség teljesítése keretében a vállalkozónak a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartások adatai közötti egyeztetést az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozóan el kell végeznie.

 

A leltárkészítés módjai

  • mennyiségi felvétellel,
  • egyeztetéssel (nyilvántartások alapján).

A mennyiségi felvétel az eszközök és a források tényleges megmérését, megszámlálását, míg az egyeztetés a főkönyvi számláknak az analitikus nyilvántartásokkal vagy a könyvelés helyességét igazoló egyéb okmányokkal (bankkivonatok, folyószámla-kivonatok, egyeztető levelek, analitikus nyilvántartások, számítások stb.) való egybevetését, összehasonlítását jelenti.

 

A leltárkészítés módjainak alkalmazása az adott vállalkozónál alapvetően attól függ, hogy a vállalkozó az eszközeiről, illetve azok forrásairól év közben milyen nyilvántartást vezet.

 

Az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatában meghatározott időszakonként, de legalább háromévente mennyiségi felvétellel kell elkészíteni a leltárt a nem csak értékben kimutatott (természetes mértékegységben is értelmezhető) eszközöknél.

Minden üzleti év fordulónapjára mennyiségi felvétellel kell elkészíteni a leltárt a nem csak értékben kimutatott eszközöknél. E vállalkozónál tehát a nem csak értékben kimutatott eszközöknél nem lehetséges egyeztetéssel elkészíteni a leltárt a folyamatos mennyiségi nyilvántartás hiánya miatt.