Üdvözöljük a

A Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségről | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Kamarai rendezvények

<< 2019 Július >>
KeSzeCsüSzoVa
1234567
891011121314
1516
17
18192021
22232425262728
293031    

A Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségről

Szerző: Dr. Síkfői Tamás | 2016. június 1.

Valóban erős túlsúlyban vannak a kritikusok, de ez talán az USA ma tapasztalható háborús retorikájának és világpolitikai tevékenységének köszönhető inkább. Az biztos, a kamara és a cégek stratégiai horizontján az erre való felkészülés nélkülözhetetlen. Különösen, ha Európa továbbra sem tudja érdekeit érvényesíteni, vagy a nyugat-európai érdekek oltárán Kelet-Európa gazdaságának beáldozása lesz a kompenzáció az USA felé.

A Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségről

 

A TTIP kapcsán óriási ellenállás bontakozik ki az unió nyugati tagországaiban, míg Kelet-Európában a kérdés nem éri el az ingerküszöböt. Hazánkban a lakosság kevesebb, mint 1 %-a, a vállalkozások kevesebb mint 5 %-a hallott, vagy tud valamit az tervezett egyezményről. Mindössze 25 ezren írták alá a magyar tiltakozók jegyzékét.

A politikai döntéshozók és neves szakértők részvételével több vitasorozat indult az USA-EU szabad kereskedelmi egyezményről (TTIP).  Egy részük szerint, megfelelő tartalmú egyezmény pozitív hatással lehet az EU, a régiónk és Magyarország gazdaságára, amelynek elérése feltételezi ugyanakkor a nemzeti érdekek következetes, kőkemény érvényesítését. Ezekből raktuk össze az alábbi érveket.

 

Az európai sajtó és közvélemény még sosem foglalkozott olyan széles körben és intenzitással a titkos, nemzetközi kereskedelmi tárgyalással, mint ami az EU és az USA közötti Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség – elterjedt rövidítésével: TTIP – névvel folyó szabad kereskedelmi tárgyalások kapcsán tapasztalható. A közbeszédet sokszor sztereotípiák, eltúlzott várakozások vagy a kiszivárgott információk táplálta félelmek uralják, ráadásul a heves, Európán belüli viták kereszttüzében sokszor háttérbe szorulnak a tények.

A transzatlanti együttműködés gazdasági szempontból a világ legjelentősebb kapcsolatrendszerét jelenti, az EU és az USA a világ GDP-jének csaknem felét adja. A felek közti áru- és szolgáltatáskereskedelem éves értéke pedig megközelíti az 1000 milliárd USD-t, ami a világkereskedelem 30 százalékának felel meg. Ez a részesedés azonban folyamatosan és gyorsulva csökken. Az elmúlt két évtized a nagy feltörekvő gazdaságok, különösen Kína látványos világgazdasági térnyerését hozta. Az EU és az USA számára is alapvető kérdés, hogy 10-15 éves távlatban hol állnak majd a globális gazdasági versenyben, hogyan, milyen eszközökkel erősíthető meg pozíciójuk?

 

A nemzetközi versenyképességi kihívásra adandó válasz fontos eleme az áruk és szolgáltatások külpiaci értékesítési feltételeinek javítása. A WTO Doha Forduló tárgyalásai megrekedtek, attól a fejlett országok gazdaságainak külső ösztönzést adó eredmény nem várható. Az EU és az USA figyelme emiatt is (és különösen a 2008-as gazdasági válság óta) a kétoldalú, vagy regionális szabad kereskedelmi tárgyalások (FTA) felé fordult. Ezek sorából kiemelést érdemel Dél-Korea, amellyel az EU és az USA is tárgyalásokat kezdett 2007-ben. (Az EU 2010-ben, az USA 2012-ben jutott el a sikeres lezárásig.) Az EU 2009-ben Kanadával indított FTA tárgyalásokat, az USA pedig 2010-ben kezdte meg a Csendes-óceáni Partnerség nevet viselő, tizenkét országot tömörítő regionális FTA tárgyalásait.

 

Ezen előzmények után, a 2011. évi EU-USA csúcsértekezleten jutottak egyetértésre a felek arról, hogy magas szintű munkacsoportot hoznak létre a transzatlanti gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok szorosabbra fűzésének kívánatos módjáról és tartalmáról. A munkacsoport jelentése egy széleskörű, ambiciózus egyezmény kialakítását ajánlotta a kereskedelmi és beruházási akadályok leépítésére. Ennek alapján, 2013. nyarán kezdődtek meg a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség tárgyalásai.

Az EU számára gazdasági és geo-stratégiai jelentősége miatt a TTIP az utóbbi idők messze legfontosabb kereskedelmi tárgyalása. Ezt tükrözi, hogy egy ésszerű és kiegyensúlyozott tartalmú egyezmény létrehozása helyet kapott az Európai Bizottság által kijelölt tíz prioritást élvező tevékenységi terület között.

 

A TTIP három pillérre épülő átfogó egyezmény lesz:

  • kölcsönös piacnyitás (az árukereskedelem, a szolgáltatások, a beruházások és a közbeszerzések területén – de ez nem lehet csak amerikai érdekek által diktált!)
  • szabályozások koherenciája (azaz a szükségtelen szabályozási akadályok, többletköltséget okozó törvények, előírások, bürokratikus eljárások eltörlése – de ez nem lehet csak az amerikai érdekek, jog és standardok alapján kialakított!)
  • a jogszabályokat helyettesítő magatartási szabályok, etikai útmutatások kidolgozása (pl. nyersanyagokhoz való hozzáférés, energia-kereskedelem, erőfölénnyel való visszaélés, versenypolitika, munkavállalói érdekek területén), amelyek a globális szabályozás modelljéül szolgálhatnak. Sajnos ez az a pont, amikor a gyengébb felet védő európai jogi normákat, az amerikai állami és globális tőke „nyilatkozatban vállalt” kötelezettségei helyettesítenék…

Érdemes itt rögtön leszögezni: nincs, és nem is lehet szó teljes, illetve feltétel nélküli piacnyitásról, a szabályozások általános egységesítéséről – és különösen nem a felek szabályozásaiban tükröződő oltalmi szintek mérsékléséről. Bár e kérdésben a mindenkori erőviszonyok fognak valójában dönteni.

Az európai cél: az uniós versenyképesség javítása lenne, a gazdasági növekedés erősítése és a foglalkoztatás bővítés előmozdítása anélkül, hogy aláásnánk az élelmiszerbiztonság, egészség-, környezet- és adatvédelem, valamint a kulturális sokszínűség megőrzését szolgáló európai normákat. Ezeken a területeken az elmúlt időszakban számos negatív tapasztalatot szereztünk az USA-val kapcsolatban. Éppen ezért ezek a célok és megfontolások egybeesnek a magyar kormány törekvéseivel.

 

A TTIP várható hatásairól készített nemzetközi elemzések az EU számára hosszabb távon az export bővülését, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás erősödését prognosztizálják. Ugyanezt a trendet mutatja a magyar kormány által készíttetett hatásvizsgálat is. A konkrét számokkal azonban itt is óvatosan kell bánni, hiszen a tanulmányok előzetes, Európának kedvező forgatókönyv szerinti feltételezésekre épülnek, a valós hatások a megállapodás tényleges tartalmától függőek lesznek és legfeljebb 5-10 éves távlatban jelentkeznek. A kezdeti időszakban akár negatív előjelű folyamatok is beindulhatnak. Nem csupán a megállapodás létrehozása lesz időigényes, a felek számára érzékeny árukörökben a piacnyitásra is csak több éves átmenettel kell sort keríteni.

 

Összességében egy megfelelő tartalmú egyezmény potenciális elérése, pozitív hatással lehet az EU, a régiónk és Magyarország gazdaságára. Ennek elérése ugyanakkor feltételezi nemzeti érdekeink következetes, kőkemény érvényesítését az egész folyamat során. Mivel az EU nevében a Bizottság a tárgyaló fél, nemzeti érdekérvényesítésünk alapvetően közvetett. Az Unión belüli egyeztetéseken kell elérnünk, hogy a képviselendő európai álláspont megfelelően tükrözze érdekeinket. Az első akadályt jól vette a kormány, az Európai Bizottságnak adott tárgyalási mandátum – a magyar kormány aktív és sikeres fellépése eredményeként – megfelelő kiindulópontot teremt nemzeti érdekeink védelmére. A mandátum egyébként nyilvános, magyar nyelven is hozzáférhető. A tárgyalásokat azonban figyelemmel kell kísérni, mert könnyen beáldozhatóak a Kelet-európai érdekek az alku folyamatban.

 

Látni kell azt is, hogy a magyar kormány támogató magatartása csak a tárgyalási folyamatra vonatkozik, és semmiképpen nem értelmezhető úgy, mintha Magyarország már előre, - a konkrétumok ismerete nélkül - elkötelezte volna magát egy tetszőleges tartalmú egyezmény mellett. Számunkra a hatalmas tét miatt a valós tartalom fontosabb, mint a megállapodás kialakításának időigénye. Erre az elemre kell koncentrálnia a kormánynak. Nem elég, hogy a majdani megállapodás eredménye összességében egyensúlyt tükrözzön az USA és az EU kötelezettségei között. Azt is biztosítani kell, hogy valamennyi EU tagország – beleértve Kelet-Európát is (!!!) - és gazdasági ágazat megfelelő, tisztességes módon részesedjen annak előnyeiből, illetve legyen kénytelen viselni az alkalmazkodás terheit.

 

A tárgyalások valós előrehaladása messze elmarad a nyugati közfigyelem mértékétől. A nehéz kérdésekben a valódi alkufolyamat kezdete csak a jövő év elejétől várható, és elég optimista az a várakozás is, hogy a tárgyalások 2016 végéig lezárhatóak lesznek. „Mégis vannak, akik kiindulva a két tárgyaló fél valós erőviszonyából, előre megjósolják az eredményt és úgy vélik, hogy az uniós - beleértve a magyar - gazdaság csak vesztese lehet az USA-val folytatott szabadabb versenynek.” (Takács Szabolcs)

 

Vessünk egy pillantást az adatokra: az EU-USA kétoldalú áru- és szolgáltatás kereskedelem évi 100 milliárd eurót meghaladó európai többletet mutat ma. Európa, egyes hiedelmekkel ellentétben, még a mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkek területén is jelentős aktívumot realizál. Igaz, ez elsősorban az unió jelenlegi piacvédelmének, és a GMO termékek tilalmának köszönhető.

 

Ugyanebben a keretben hazánk versenyképességet pedig bizonyítja elvileg a tartós és jelentős (évi 6-9 milliárd euró közötti) magyar export többlet a külkereskedelmünk háromnegyedét adó EU piacokon, ahol európai versenytársainkkal egyenlő feltételekkel, bármilyen külön védelem nélkül kell a magyar gazdasági szereplőknek állniuk a versenyt. Az USA ugyan Magyarország legnagyobb Európán kívüli exportpiaca, a teljes magyar kivitelben így is csak 3,5%-ot képvisel. Ma az USA-ba irányuló magyar export kétszer akkora, mint az onnan érkező behozatal, így az árukereskedelem mérlege 2014-ben közel 1,5 milliárd euró magyar aktívumot mutatott. „Nincs okunk tehát defetista magatartásra, akkor sem, ha a piacnyitás egyértelműen – legalábbis kezdetben – az amerikai export gyors felfutását teszi majd lehetővé.” (Takács Szabolcs) Azonban nem szabad elfelejteni, hogy épp a magyar többletet lehetővé tevő kiegyensúlyozott szabályozás áll az amerikai tárgyalási törekvések középpontjában!

 

Az európai közvélemény egy részében láthatóan erős félelmek munkálnak a kereskedelmi akadályok lebontásának és a szabályozási együttműködés erősítésének szándékával kapcsolatban, különösen a globális cégek, az USA gazdaságában tapasztalható politikai és szabályozási dominanciája, valamint a várható amerikai, Európát célzó felvásárlási aktivitás miatt. Nem becsülhetőek le a gazdasági változásokon keresztül érvényesülhető jelentős, társadalmi következmények sem.

 

„Egyesek valamilyen okból biztosra veszik, hogy az USA egyszerűen ráerőlteti majd álláspontját Európára, sőt eltörli az EU szabályozásokat. (Megjegyzendő: a TTIP amerikai ellenzői ugyanezt a vélelmet hangoztatják, csak ellenkező előjellel.) Érdemes tisztázni: ezen tárgyalások célja európai részről nem az EU csatlakozása az Egyesült Államokhoz, hanem egy szabad kereskedelmi megállapodás világgazdaság két legnagyobb szereplője között. Úgy kell európai oldalról kezelnünk az megállapodást, hogy itt egyenlő súlyú partnerek ülnek az asztalnál, sőt, hivatkoznunk kell arra, az EU teljes GDP-je és világkereskedelmi részesedése, valamint lakosságszáma is jóval meghaladja az Egyesült Államokét.” (…) Ez az álláspont jól láthatóan irreális. Európa nem egységes, nincs az amerikaihoz mérhető pénzügyi „rendszere”, sem hadserege. Az erőviszonyok egyértelmű, hatalmas amerikai fölényt jeleznek.

 

Különösen erős érzelmeket és vitákat kiváltó pontja a TTIP tárgyalásoknak a beruházás védelem, és ezen belül is az amerikai beruházók által az államok ellen indítható „vitarendezési eljárások” (Investor to State Dispute Settlement – ISDS) kérdése. Ennek alapján, amennyiben egy fogadó állam valamilyen intézkedésével megsérti a beruházó érdekeit, (pl. egészségvédelem, környezetvédelem, minőség, erőfölénnyel való visszaélés, fogyasztóvédelem)  az emiatt „kárt szenvedett” külföldi beruházó kártérítési igényét amerikai jogszolgáltatási fórum (választott bíróság) előtt is érvényesítheti. Bár ilyen szabályozás néhány EU tagállam által különféle partnerekkel kötött, mintegy 1300 kétoldalú beruházás védelmi megállapodás egy részében is szerepel, a kérdés mégis csupán a TTIP kapcsán került az európai közvélemény figyelmének és kritikáinak középpontjába, hiszen ez Európa egyértelmű alávetése, jogi kiszolgáltatottsága.

 

Az elementáris Nyugat-európai civil ellenállás miatt, az Európai Bizottság 2014 márciusában a beruházás védelmi kérdésekről való egyeztetéseket fel is függesztette az USA-val és egy nyilvános konzultációs eljárást követően úgy határozott, hogy a beruházás védelmi szabályozás leginkább bírált részeire reformjavaslatot készít. Elképzeléseit 2015. szeptember 16-án nyilvánosságra is hozta. A javaslat legfőbb eleme szerint az eddigi eseti választott bírósági vitarendezési mechanizmust egy állandó bírósági rendszer váltaná fel, amelyben a meghozott ítéletek másodfokon történő elbírálására is lehetőség nyílna. A szöveg szándékában egyértelműsítené azt is, hogy a megállapodás nem korlátozza az európai kormányok jogát a közpolitikai céljaikat szolgáló szabályozások meghozatalára vagy módosítására.

 

Kérdéses, hogy ezek a javaslatok elfogadhatóak lesznek-e az EU tagállami kormányok, az Európai Parlament, az uniós közvélemény, - és ellentétes motivációk alapján, nem utolsó sorban az USA számára. Magyar részről egyébként évek óta (nemcsak az USA, hanem a kanadai és japán FTA tárgyalásokon is) folyamatosan azt hangsúlyozzák, hogy a nemzetközi választott bíráskodás ugyan nem ördögtől való, de stabil és kiszámítható jogszolgáltatási rendszerrel bíró fejlett országok között ez a vitarendezési forma szükségtelen.

 

A TTIP hatalmas gazdasági jelentősége és a kiemelt közfigyelem miatt a tárgyalások átláthatósága alapvető fontosságú lenne.  A magyar kormány a többi tagországgal együtt a kezdetektől folyamatosan szorgalmazza, hogy az EU Bizottság osszon meg minden titkos tárgyalási dokumentumot a kormányzatokkal és tegyen a nyilvánosság számára hozzáférhetővé olyan anyagokat, amelyekből megismerhetők a tárgyalások valós céljai, helyzete és várható hatásai. El kell ismernünk: a Bizottság tesz kisebb lépéseket az információéhség kielégítésére. Honlapján elérhetők az USA-nak átadott EU tárgyalási javaslatok, pozíció papírok, az egyes tárgyalási témákat bemutató közérthető leírások és a TTIP tárgyalási fordulókról készített összefoglalók. Az Európai Tanács is jelentősen hozzájárult az átláthatósághoz, amikor tavaly ősszel minden uniós nyelven hozzáférhetővé tette a tagországok által kidolgozott és elfogadott tárgyalási irányelveket, amelyek kijelölik az uniós tárgyalók céljait és mozgásterét. Azonban az USA valós tárgyalási pozíciói, és az eddigi tárgyalások eredményessége ismeretlen.

 

„El kell tudnunk választani a jogos aggályokat az alaptalan vagy tendenciózus vélelmektől, a reális lehetőségeket az illúzióktól.”

A tapasztalatok szerint egy szabad kereskedelmi megállapodás kitárgyalása 4-6 évet vesz igénybe. Ebből is látszik, hogy az egyeztetések nagyobb része még előttünk van. A tárgyalások jelenlegi szakaszában, az uniós munkaszervekben – a hasonló érdekű tagországokkal együttműködve – a kormány igyekszik eljárni azért, hogy érdekeink, szempontjaink és érzékenységeink ne sikkadjanak el és ne kerülhessenek feladásra.

 

„A Miniszterelnökség EU Ügyekért Felelős Államtitkársága, a Brüsszeli Állandó Képviselet és a Külgazdasági és Külügyminisztérium épp ezért elsőrendű prioritást ad ennek a feladatnak. Az eredményt, amennyiben a tárgyalások sikerre vezetnek, mindenki megítélheti majd. A TTIP megkötése pedig a Tanács egyhangú döntése és az Európai Parlament egyetértése mellett a magyar Országgyűlés megerősítését is igényelni fogja. Ha érdekeinkkel ellentétes, akár az Egyesült Államokkal szemben is érvényesíteni fogjuk akaratunkat, ez adja a végső garanciát, hogy nem születhet érdekeinkkel ellentétes egyezmény.”

Értékelendő bátorság, bár nélkülöz némi realitásérzéket az erőviszonyokkal kapcsolatban.

 

(Az idézetek magyar hivatalos állásfoglalásokból valók.)

 

A csatolt linken elérhető a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara hivatalos állásfoglalása a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségről.

 

A tárgyalással kapcsolatos friss információk szintén a csatolt linkeken olvashatóak.