Üdvözöljük a

A vállalkozás bérelt személygépjárműve | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

A vállalkozás bérelt személygépjárműve

Szerző: Martin Boglárka | 2013. augusztus 9.
Cimkék: adózás,ÁFA

Rengeteg módon kerülhet elénk a vállalkozás használatában (gyakran tulajdonában) lévő személygépjármű adózása és az ezzel kapcsolatban előírt feltételek.

A vállalkozás használatában lévő személygépkocsival kapcsolatos áfa levonásánál figyelembe kell vennünk, hogy

- megvettük vagy béreljük,

- mire használjuk, azaz a tevékenységünk eszköze (például: bérbeadás, személyszállítás), vagy pedig a vállalkozás általános utazási céljait szolgálja,

- bizonyos esetekben a magáncélú használat aránya,

- tevékenységünk áfa-kötelezettsége,

- üzemeltetéshez kapcsolódó igénybevett szolgáltatás áfájáról beszélünk, vagy saját beszerzésű anyagról.

 

Ennek alapján találhatunk az általános forgalmi adóról szóló törvényben konkrét levonási tiltást, az adólevonás engedélyezését, arányosított levonási lehetőséget, és az adóalanyiságból adódó levonási tilalmat.

Ami igazán gondot jelent, hogy ugyanazon helyzetre az egyik szempontból útnyilvántartást kell vezetni, a másik szempontból pedig nem szükséges. Úgy néz ki a szabályozás, mintha egymással nem beszélő jogalkotók találták volna ki. 

Az általános forgalmi adóról szóló törvény egyik alapszabálya, hogy abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet a termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított.

Ez az előírás (120. §) csak olyan mértékig engedi meg az adó levonását, amilyen mértékig az adóköteles tevékenység érdekében történik az igénybevett szolgáltatás (bérbevett személygépkocsi) használata. Vagyis a magán célú személygépkocsi használat esetében a magánhasználatra jutó bérleti díj áfa tartalma nem vonható le továbbra sem.

Ennek nyilvánvaló következménye, hogy a bérelt cégautóról útnyilvántartást kell vezetni oly módon, hogy az adott időszak magánhasználatú kilométerszáma is szerepeljen benne, vagyis megállapítható legyen az összes megtett km is.

Egy másik megoldás, hogy az adóalany a dokumentált magánhasználatot a gépkocsit használó dolgozóra kiszámlázza, akkor a kiszámlázott magánhasználatra jutó áfa levonásba helyezhető.

Egy harmadik megoldás lehet az, hogy nem vezetnek útnyilvántartást és a bérleti díj áfáját nem vonják le.

Az általános forgalmi adóról szóló törvény 2013. január 1-jétől hatályos 124. § (4) bekezdése értelmében nem vonható le a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatás áfa-tartalmának 50 százaléka.

 

A 125. § (1) bekezdés f) pontja alapján azonban az áfa levonható, ha az ilyen szolgáltatások igénybe vétele fejében járó ellenérték legalább 50 százalékára igazoltan teljesül, hogy az a 15.§ szerinti közvetített szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be.

Általános esetben tehát a személygépkocsi üzemeltetéséhez igénybevett szolgáltatások előzetesen felszámított áfájának 50%-a levonható.

A személygépkocsi üzemeltetését – kivéve az üzemanyagot – alapvetően különböző szolgáltatások (például: mosás, javítás) igénybevételével biztosítjuk. Hiába tartalmaznak ezek a szolgáltatások külön anyagot is, akkor is a szolgáltatás a főtevékenység, amit megveszünk, és az anyag csak járulékos költség.

Természetesen, ha a gépkocsit bérlő vállalkozás például maga vásárolja meg a téli gumikat, majd ezután rendeli meg egy másik helyen azok felszerelését, kiegyensúlyozását, akkor a szolgáltatás ellenértéke kevesebb lesz, és keletkezik anyagköltség is. Vigyázat, ha ugyanazon cégnél történik mindez, akkor már nem így értékeljük, hanem szolgáltatásként!

 

A NAV májusi tájékoztatásában az szerepel, hogy az 50%-os adólevonáshoz az adóalany elsősorban azt köteles vizsgálni, hogy az érintett személygépkocsi bármilyen mértékben szolgálja-e az adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységet. Amennyiben igen, akkor a továbbiakban a személygépkocsi gazdasági tevékenység körében való használatának a tényleges mértékét nem szükséges külön útnyilvántartással vagy egyéb nyilvántartással alátámasztani, hanem – az adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységhez történő használat tényének megfelelő igazolása mellett – az adóalany (függetlenül a gazdasági és a magánhasználat tényleges arányától) alkalmazhatja az 50%-os levonást.