Üdvözöljük a

Acélszobrászati workshop Komlón | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Acélszobrászati workshop Komlón

Szerző: Katona Petra | 2016. július 5.

A szélgenerátor és más, gépipari termékek gyártása során keletkezett fémhulladékokból készítettek műalkotásokat a PTE Művészeti Kar Szobrász Tanszékének hallgatói egy héten keresztül a Lakics Kft. komlói telepén. A pécsi Kreatív Ipari Klaszter közvetítésével létrejött acélszobrászati workshop a cég gyártócsarnokában, termelés közben zajlott, és jó lehetőséget teremtett arra, hogy a gépipari szakemberek valamint a kortárs művészek megismerjék egymás alkotási módszerét és egymást inspirálják. A „művésztelepen” készült alkotásokat várhatóan az őszi Design Pécs rendezvényen is bemutatják.

 Lakics Péter, a Kft. ügyvezetője a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara egyik rendezvényén vetette fel a lehetőségét annak, hogy a gépgyártás során keletkező maradék acél anyagot művészi alkotásokra is fel lehessen használni. A Kreatív Ipari Klaszter közvetítésével a PTE Művészeti Kar Szobrász Tanszékének vezetője, Gaál Tamás szobrászművész-tanár egy kollégájával és négy szobrász hallgatóval a tavasz folyamán megismerkedett az üzemmel és közösen megtervezték a június utolsó hetében zajló workshop programját. A Lakics Kft. nemcsak az acél anyagokat biztosította, de a művészek a gyárban dolgozó szakemberek tudását, segítségét és a nagy teljesítményű gépeket, high-tech eszközöket is igénybe vehették.

- Mindenkiben másként született meg a későbbi alkotás képe. Nálam például úgy, hogy megláttam a rendelkezésünkre bocsátott anyagokat és azonnal eszembe jutott róla egy forma. Az alkotási folyamat alatt egyébként mindvégig elvarázsolt bennünket az egész környezet. Ami itt hulladék, az számunkra a legszebb alapanyagok egyike. Többször végignéztük, hogy még mit lehet beépíteni a majdani műalkotásba. Nagyon inspiratív volt a környezet – foglalja össze röviden az egy hét élményeit Getto József és Fleisz Tamás művészhallgató.

- Az anyagok, a gépek használata ismerős volt-e az önök számára?

- A hegesztőgépeket ismertük, de voltak olyan hengerelő, hajlító gépek, amelyekkel most találkoztunk először. Az itt dolgozók mindenben segítettek, így minden gyorsan és gördülékenyen ment. Felemelő érzés volt, hogy bármit kértünk, minden nagyon hamar rendelkezésünkre állt.

- Miként viszonyultak az üzem szakemberei a művészi alkotótevékenységhez?

- Érdeklődve jöttek és figyelték, hogy mit csinálunk. Beszélgettünk velük, és érdekes volt számunkra, hogy mire asszociálnak. Az itt dolgozók elsősorban a tárgyak használatóságára helyezték a fókuszt, velünk ellentétben, viszont nagyon jó hallani ezeket az álláspontokat, mert ezekből is lehet építkezni. Összességében nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, ami nem megszokott a modern művészettel kapcsolatban.

 Mindenki támogatóan állt a munkánkhoz: volt, aki festeni segített, más egy különleges technikát mutatott meg nekünk. Például itt láttunk először sörétszórást, ami eltüntet minden korróziót a vasról néhány perc alatt, ez lenyűgöző volt számunkra.

- Volt rá korábban példa, hogy a hallgatók egyénileg mentek termelőüzembe dolgozni, vagy egy-egy munka kivitelezését segítették gyárak, de művésztelep szinten ez volt az első ilyen lehetőségünk – ezt már Gaál Tamás, a PTE Művészeti Kar Szobrász Tanszékének vezetője mondja. - A hallgatók teljesen szabadon dolgozhattak, ami abszolút illeszkedik a képzéshez, hiszen a tantervben is szerepel a művésztelepi gyakorlat.

- Mi volt a kihívás ebben az öt napban ezen a helyszínen?

- Az idő. Az volt a legnagyobb kihívás, hogy a hallgatóknak öt nap alatt kellett létrehozniuk egy műalkotást és bele kellett férniük az időkeretbe. Ezért aztán előfordult, hogy kora reggeltől késő estéig dolgoztak.

- Csak olyan anyagokat használtak a művészek, amelyeket mi már nem tudunk hasznosítani. Ezek elsősorban a termelésben keletkező hulladékok, alkatrészek. Például bordás motorok alapanyagainak leeső alkatrészei, fémlemezek, laposvasak, köracél hulladék, minden alkotás ebből készült – válaszol Merk József anyaggazdálkodó arra a kérdésre, hogy milyen alapanyagokat biztosítottak az alkotásokhoz. - A művészek számára nem egy külön műhelyben, hanem bent, a gyártócsarnokban különítettünk el egy területet, így a termeléssel együtt élve dolgoztak. A dolgozók számára is jó volt, hogy láthatták: a művészeti alkotás komoly munka, főleg, ilyen nagy melegben, mint amilyen ezen a héten volt. Szerveztünk egy külön programot is a hallgatóknak, elvittük őket Komló belvárosába, hogy megtekintsék a köztéri szobrokat.

 Az egy hetes workshop alatt tíz alkotás született, kettő közülük körbe-körbe forog. Van, amelyik szobrot a természet ihlette: a hullámzó víz képe tükröződik a felületén. Az egyik művész az egészen apró hulladékokat, a leeső fémforgácsokat és alkatrészeket építette egy nagyobb táblába, más egy pikkelyes halformát hozott létre. Mint Keresnyei János, a Kreatív Ipari Klasztert menedzselő KIKK Egyesület elnöke mondja, ez az egy hét nagyon jól illeszkedik ahhoz az Erasmus Plusz projekthez, a „Break In the Desk”-hez, amelyben a klaszter is részt vesz.

-  A nemzetközi projektben a művészi beavatkozás módszertanát dolgozzuk ki, tehát azt, hogy miként tudnak a művészek a termelő gazdasági szervezetekben értéket teremteni, a művészi látásmód hogyan változtathatja meg a hagyományos termelési kultúrát, környezetet, milyen hozzáadott értéket tud adni egy cégnek. Ez az egy hét azért tekinthető művészi beavatkozásként, mert a művészeti kar tanszékvezetője és a hallgatók egy hétig itt az üzem termelése közben, a dolgozókkal együtt élve készítették el az alkotásaikat. Ez hatással volt az itteni szakemberekre, hiszen láthatták, hogy abból az anyagból, amit ők naponta formálnak, de meghatározott körülmények között, miként bontakozhat ki egy szabad alkotás. A folyamat biztosan inspirálta őket, és valószínűleg hatással lesz rájuk. Később visszatérünk a Lakics Kft.-hez és megnézzük, hogy milyen változást okozott a gyártószervezetben az, hogy hat művész öt napon keresztül dolgozott itt. 

- A néhány nap alatt megszületett alkotások messze meghaladták az előzetes várakozásokat, igazán büszkék lehetünk arra, hogy részt vehettünk ebben a folyamatban – ezt már Lakics Péter tulajdonos fogalmazta meg az alkotások avatóján. - Azt gondolom, hogy ebből az együttműködésből mindannyian profitálhatunk. Kollégáink is láthatják, hogy azok a termékek, alapanyagok, amelyekkel nap mint nap dolgozunk, ugyanazon technológiák felhasználásával nemcsak az ipart, hanem a művészetet is szolgálhatják. Igyekeztünk lehetőséget biztosítani a PTE Művészeti Kar Szobrász Tanszéke oktatói és hallgatói számára, hogy ne csak az egyetemi műhely keretei között, hanem a valós életben, egy ipari cégnél próbálhassák ki magukat, és olyan technológiákkal, termékféleségekkel dolgozhassanak, amelyek csak egy ilyen cégnél állnak rendelkezésre. Azt remélem, hogy ez az együttműködés abból a szempontból is példa lehet, hogy miként hozzuk közelebb a helyi iparhoz, a helyi gazdasághoz az egyetem intézményeit, ami által szorosabb összhangot tudunk teremteni.

- Mi lesz az alkotások sorsa?

- Az alkotások szellemi tulajdonjoga természetesen az alkotóké marad, fizikai valóságukban a Lakics Kft. komlói telephelyén állítjuk ki őket, fő helyeken, hiszen nagyon büszkék vagyunk ezekre a művekre. Terveink között szerepel, hogy a szobrokat az őszi Design Pécs rendezvényen is bemutatjuk.