Üdvözöljük a

Áfa-arányosítás: mikor alkalmazható a tételes elkülönítés? | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Kamarai rendezvények

<< 2020 Szeptember >>
KeSzeCsüSzoVa
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28
2930    

Áfa-arányosítás: mikor alkalmazható a tételes elkülönítés?

Szerző: Martin Boglárka | 2013. október 10.

Ha az adóalany egyaránt teljesít adólevonásra, és arra nem jogosító termékértékesítéseket, szolgáltatásnyújtásokat is, akkor főszabály szerint a tételes elkülönítés változatlanul az elsődleges. Ha tételes elkülönítés nem alkalmazható, az arányosításba változatlanul csak azoknak a beszerzéseknek az áfa tartalmát kell bevonni, amelyekről a felmerüléskor nem tudja az adóalany eldönteni, hogy adóköteles vagy tárgyi mentes tevékenységhez kapcsolódik. Kedvező, hogy az arányosításnál nem feltétlenül kötelező az arányosítási melléklet szerint a bevétel arányában megosztani az áfát, hanem bármilyen olyan módszert is lehet alkalmazni (pl. természetes mértékegység), ami azt eredményezi, hogy a beszerzést terhelő adónak csak az adólevonásra jogosító tevékenységeknek betudható részét vonja le az adóalany.

Az adóalanynak célszerű írásban – belső szabályzatban – rögzítenie a választott arányosítási módszert, menetét.

A levonási hányad megállapításának módja a következő lehet:

 - az adóalanyiságot eredményező, illetve nem eredményező tevékenységhez egyaránt kapcsolódó beszerzéseket a tényleges használat szerint, valamely természetes mértékegység (kg, m2, db, km stb.) alapján kell arányosan megosztani,

 - amennyiben az arányos megosztás nem vagy nem egyértelműen lehetséges, az adóalanynak a területileg illetékes adóhatósággal kell megállapodnia a megosztási arányról.

 

Az Áfa-törvény értelmében első lépésként az arányosításba esetlegesen bevonható előzetesen felszámított adót kell meghatározni a tételes elkülönítés szabályainak alkalmazásával. Csak akkor lehet arányosítani, ha a tételes elkülönítés nem lehetséges maradéktalanul, és természetesen csak az el nem különíthető beszerzések áfája tekintetében. Ha vannak olyan beszerzések, amelyekről egyértelműen eldönthető, hogy tételesen milyen (adólevonásra jogosító, vagy nem jogosító) tevékenységhez kapcsolódnak, akkor azok adótartalmát nem lehet bevonni az arányosításba: e minősítésnek megfelelően eleve levonhatóként vagy le nem vonhatóként kell kezelni. A fennmaradó beszerzésekben áthárított áfára vonatkozóan - amelyeket nem lehet elkülöníteni - az arányosítást alkalmazni kell. Az arányosítás tehát egymás mellett él a tételes elkülönítéssel.

 

Miután az adóalany meghatározta, hogy milyen beszerzések előzetesen felszámított áfa tartalmára kell alkalmazni az arányosítást, (mit kell bevonni az arányosításba) - az arányosítást az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 3. számú melléklet szabályai szerint kell elvégezni. A 3. számú melléklet tehát csak arról rendelkezik, hogy az előző lépésben (a 38. § (1) és (3) bekezdése alapján meghatározott) tételesen el nem különíthető áfát milyen módszerrel kell megosztani, hogyan kell az arányosítást elvégezni. Az arányosítás során az adóalany által teljesített valamennyi adólevonásra jogosító és nem jogosító tevékenységből származó ellenértéket (valamint az ahhoz kapcsolódó költségvetési és egyéb támogatást) szerepeltetni kell, nem csupán azokból a szolgáltatásokból, értékesítésekből származó ellenértéket, amelyhez az arányosításba bevonható, tételesen el nem különíthető beszerzések kapcsolódnak. A valamennyi adólevonásra jogosító és nem jogosító tevékenységből származó ellenértékbe – adólevonásra jogosító ellenértékként - beletartozik a termékexportból és a Közösségen belüli termékértékesítésből származó ellenérték is, így ezeket is be kell vonni a képletbe.

 

A törvényi szabályozás szerint a saját tevékenységhez használt tárgyi eszköz ellenértékét még akkor sem lehet figyelembe venni az arányosítási képletben, ha nem eseti jellegű azok értékesítése. Nem lehet továbbá az arányosításkor figyelembe venni a tárgyi eszköz értékesítésének ellenértékét, az eseti jellegű ingatlanértékesítés és az ingatlanhoz kapcsolódó eseti szolgáltatás ellenértékét, továbbá az eseti jelleggel végzett egyes pénzügyi szolgáltatások – többek között ilyen a biztosítás, értékpapírral (üzletrésszel is) kapcsolatos szolgáltatás, befektetési alapkezelés – ellenértékét. E tevékenységek azonban nem tekinthetők esetinek, ha engedélykötelesek, vagy azok összege a levonási hányados nevezője értékének 10 %-át meghaladja. A levonási hányadot már nem a matematika szabályai szerinti kerekítéssel, hanem mindig felfelé kerekítve, 2 tizedes jegy pontossággal kell megállapítani.