Múltunk nagyjai - Dr. Schaurek Ráfael

Szerző: Katona Petra | 2011. november 25.

Ő azon egyetemi tanárok között volt, akik viszonylag keveset publikáltak, elsőrendű feladatuknak a hallgatókkal való kapcsolatot, az előadás szuggesztivitását, mívességét tartották. Erre is törekedett pályáján, valamint arra, hogy túllépjen tudományága határain, a művészetekben is széleskörű tájékozódásra tegyen szert, és ezt megossza a közvéleménnyel.

Pécsett látta meg a napvilágot 1882. október l-jén. Apja a híres pécsi püspöki jogakadémia professzora, dr. Schaurek Bódog volt. Tanulmányait Pécsett és Kolozsvárt végezte. Egyetemi tanulmányai befejeztével előbb a megyei közigazgatásban helyezkedett el, majd apjához hasonlóan a püspöki jogakadémia tanára lett magyar és osztrák magánjogból, bányajogból. A pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen a magyar magánjog magántanárává: 1918-ban képesítették, ezután a pécsi jogakadémián tanított. 1922-ben még a fővárosban működött a később Pécsre költözött Erzsébet Tudományegyetem, amikor nyilvános rendes tanár lett a magyar és az osztrák magánjogi tanszéken. Ettől kezdve nyugdíjazásáig itt tanított.

Magánjogi értekezéseinek sorából "A hitbér" címűt kell kiemelnünk, amellyel magántanári képesítést nyert. Ezen műve azért volt előremutató, mert nem vállalta azt az eddig téves nézetet, amely szerint nemzetünk alkalmatlan volt az önálló jogalkotásra történelme során. Bebizonyította, hogy a hitbér eredetileg az ősi magyar jog önálló alkotása volt, és csak a későbbi fejlődésnél. germán hatásra változott meg 'tartalma lényegesen. Munkája értékét ezen felül még emelte, hogy a magánjogi fejtegetéseiben a Werböczy-féle Hármaskönyv idevágó meghatározását elemzi. Kár, hogy a későbbiekben csak kisebb tanulmányai jelentek meg, és a nyugdíjaztatása miatt a tervbe vett magánjogi tankönyve a hazai jogról már nem jelenhetett meg, Már­már makacsan ragaszkodott városához, félszegségig szerény volt, bár szaktudományában, a művészetekben nagyon tájékozott volt, és beszélt latinul, németül, angolul, franciául, olaszul, szerbül, horvátul. Az egyetemi katedrán érezte otthon magát. Zenetörténeti, zeneesztétikai tanulmányokat, zenekritikákat publikált - többnyire névtelenül. Klasszikus zenei hangversenyeket, esteket rendezett, ahol maga is föllépett zongora- és orgonakísérettel. Közéleti tevékenysége sorából a Pécsi Katolikus Körben viselt

alelnöki tisztsége emelkedett ki. .

A rákosista káros tudománypolitika őt is nyugdíjaztatta 1950-ben. Pécsett hunyt el 1960. október 3-án.

 

Dr. Vargha Dezső

főlevéltáros