Üdvözöljük a

A magyar gazdasági kamarák története | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

A magyar gazdasági kamarák története

Szerző: Katona Petra | 2006. február 8.

1848 - 1850

A magyar gazdasági kamarai rendszer több mint másfél évszázados múltra tekint vissza. Az 1848-49-es szabadságharc idején előkészített kamarai törvényt már nem tudták elfogadni, de a bécsi kereskedelmi miniszter 1850. március 26-án rendelkezett a kereskedelmi és iparkamarák felállításáról.

 

Az intézkedés fő célja

  • a kereskedelmi és ipari tevékenység érdekeinek előmozdítása,
  • a birodalom egységének erősítése,
  • a közbenső vámsorompók megszüntetése.

Magyarország területén 11 kamarát állítottak fel. A kamarai törvény az ország minden kereskedőjét, iparosát, vállalkozását a területileg illetékes kamara kötelékébe kapcsolta. A kamarák működését közadó módjára behajtott kamarai adókból fedezték.

 

A kamarák tevékenységi köre a következőkre terjedt ki:

  • véleményezés és javaslattétel kereskedelmi és ipari ügyekben a kereskedelmi miniszternek, évente jelentés készítés a térség gazdasági állapotáról,
  • kereskedelmi és iparstatisztikákhoz szükséges listák vezetése,
  • áru- és váltóalkuszok, tőzsdealkuszok vizsgáztatása és kinevezése,
  • kereskedelmi váltóülnökök felterjesztése,
  • részvénytársaságok engedélyezése ügyében véleményezés.

A magyar kamarák a mostoha viszonyok – elnyomó politikai rendszer, fejletlen gazdaság, tőkehiány – között is igyekeztek az általuk képviseltek érdekében, az ország gazdaságának fejlesztéséért fellépni. Az 1860. évi októberi diploma kibocsátásával a politikai helyzet megváltozott. A kamarák szerepe is megnőtt az ipari és kereskedelmi életben, a központi kormányzat egyre nagyobb figyelmet szentelt a kamarai előterjesztéseknek, javaslatoknak.

 

1868

A következő kamarai törvény megalkotására a kiegyezést követően, 1868-ban került sor. A törvény megtartotta az 1850. évi ideiglenes kamaratörvény alapelveit. Előrelépést jelentett a kamarák közvetlen és általános választás útján való megalakítása. A törvény életbelépését követően a kereskedelem és ipar érdekeinek előmozdításában a kamarák szerepe megnőtt, kezdeményezéseiket figyelembe vették a gazdaságfejlesztő ipartörvényekben, az infrastruktúra fejlesztésében, a hazai ipar védelmében.

 

1920

Az első világháborút követően Magyarország kiszakadt a Monarchia gazdasági egységéből. A kamarák hatásköre bővült, egyre szervesebben integrálódtak a gyakorlati életbe, rendszeresítették a kamarai szakvizsga intézményét, kamarai feladattá válik a mesterképzés, előírták a kamara meghallgatását a képesítéshez kötött iparok gyárszerű űzésének elbírálásakor, a felmerült vitákban a kamarák kötelékében választott bíróságok működtek. A kamarákhoz került a külföldi vásárokon való részvétel, ill. a kiállítások rendezésének engedélyezése.

 

1941 - 1948

1941-ben a kormány megszüntette a kamarák önállóságát, élükre miniszteri biztosokat nevezett ki. Szálasi kormányzása idején a kamarák működését felfüggesztették. A második világháborút követően a kamarák újjáalakultak, működésük azonban csak rövid ideig tartott. 1948-ban kormányrendelet a kereskedelmi és iparkamarákat jogutód nélkül megszüntette, vagyonukat államosították, a szervezetet állami hivatalba integrálták.

 

1949 - 1989

A névleg ismét működő Magyar Kereskedelmi Kamara az 1960-as évektől elsősorban külkereskedelemmel kapcsolatos érdekképviseleti tevékenységet látott el. Érdemi működés nélkül teltek az évek az 1980-as évtizedig, amikor is a reform-folyamatok felgyorsulása kitágította a kamara lehetőségeit. A Magyar Kereskedelmi Kamara élt ezzel és robbanásszerű fejlődésnek indult. Rohamosan nőtt a taglétszám, a kamara teljesen függetlenedett az államapparátustól. A kamarai média - Heti Világgazdaság, Napi Világgazdaság - a reformeszmék hordozóivá váltak, nagy befolyásra tettek szert. 1982-től megindult a regionalitás irányába mutató decentralizáció.

 

1990

Új mérföldkőnek számít a kamarák történetében az 1990. év, amikor a Magyar Gazdasági Kamara szövetségi kamarává alakult. Az önkéntességen alapuló kamarai közösség bázisává a hat regionális gazdasági kamara vált, közöttük pécsi székhellyel a Dél-Dunántúli Regionális Gazdasági Kamara.

 

1994

A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény a magyar közjogi hagyományokat, illetve a modern európai gyakorlatot követve - több mint negyven év után - újból intézményesítette a köztestületi gazdasági kamarákat. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara működését a regionális rendszerből visszalépve megyei alapokra helyezte.

 

A törvény kimondta, hogy a gazdasági kamarák hivatása

  • a gazdaság fejlődésének és szerveződésének előmozdítása,
  • az üzleti forgalom fellendítése,
  • a piaci magatartás tisztességének garantálása,
  • a gazdasági tevékenységet folytatók általános, együttes érdekérvényesítésének segítése.

A kamarai törvény szerint a kamarák köztestületek voltak, a működésük önkormányzati elven alapult. A cégek, vállalkozók kamarai tagsága automatikus lett. Az új kamarákat a kormány - törvényt megsértve - nem látta el a szükséges ingatlanokkal, nem biztosította működésének a fedezetét, sőt 1996-ban komoly politikai támadást kellett elszenvedniük. Ebből megerősödve kerültek ki, és számos közigazgatási feladatot kaptak. Az államtól átvett feladatokat saját forrásaikra alapozva a vállalkozások érdekeinek megfelelően látták el.

 

2000 -

A kormány - választási programjával ellenkezően - előbb a kamarák teljes megszüntetését tervezte, majd az erős nemzetközi tiltakozás hatására csak meggyengítésük mellett döntött. Megszüntette az automatikus tagságot, elvette a közigazgatási feladatokat, de kötelezte továbbra is a kamarákat a teljes gazdaság szolgálatára.

Az átmeneti gyengülést követően a kamarai rendszer ismét megerősödött, ennek megfelelően számos új feladatot lát el a szakképzés piacorientált átszervezésétől kezdve az iparjogvédelemig. Piaci típusú szolgáltatási rendszerek kerültek kiépítésre, amelyek közül több, így a Széchenyi kártya is komoly sikerré vált.