Üdvözöljük a

A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara története | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara története

Szerző: Katona Petra | 2006. február 8.

A kiegyezést követően megindultak Pécs városában a függetlenségi törekvések, először az ipartársulások alakultak meg szakágak szerint, majd követte őket a két törvényhatóság kereskedői érdekvédelmi szervezeteinek kiépülése. Később már közös igényként lépett fel egy koordináló szervezet létrehozása, de még a város és a vármegye gazdasági fejlettsége nem állt azon a szinten, hogy önálló kamarai szervezete legyen és kiválhasson a Soproni Kereskedelmi és Iparkamarából. Így első lépésként a helyi szervezetek csúcsszervét hozták létre Zsolnay Vilmos vezetésével 1875. május 3-án. Ekkor tartotta alakuló közgyűlését a Pécsi Ipar és Kereskedelmi Társulat.

 

A város gazdasági fejlődésével párhuzamosan mind erőteljesebben fogalmazódott meg egy önálló kereskedelmi és iparkamara létrehozásának megvalósítása. Végül a kitartó szervezésnek köszönhetően a kormányzat beleegyezésével, három vármegyés hatáskörrel a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara 1881. június 12-én tartotta meg alakuló közgyűlését. Első elnökéül Kellemffy Károlyt választották, aki akkor Pécs három vasútvonalának volt az igazgatója. Pécs azzal, hogy kamarai székhellyé lett kedvező helyezte került, elsősorban az ipar, kereskedelem és az ide kapcsolódó közlekedés, posta és pénzforgalom tekintetében. A város fejlődésében meghatározó szerepet játszó ipar és kereskedelem képviselői mind a kamarában foglaltak helyet. A kamara működése Baranya, Tolna és Somogy megyére terjed ki.

 

A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara tevékenységében mindvégig szem előtt tartotta a térség kereskedelmének és iparának együttes képviseletét és fejlesztésének lehetőségeit.

Így például

  • szorgalmazta a város gazdasági fejlődése szempontjából fontos Pécs-Bátaszék közötti vasúti összeköttetés megteremtését,
  • az 1880-as években pusztító filoxera járvány okozta súlyos gazdasági gondok és szociális feszültséget okozó munkanélküliség megoldására, Pécs város területén dohánygyár felépítésére tett javaslatot,
  • közben járt Budapesten, hogy a Szent István bazilika új orgonájának elkészítését ne külföldi cégre, hanem a pécsi Angster orgonagyárra bízzák,
  • jelentős szerepet vállalt a megfelelően képzett szakemberképzés biztosításában, építőipari, gépkezelői, kazánfűtői munkás - és mestertanfolyamokat szervezett,
  • a kereskedelmi élet színvonalának emelésére javasolta a kereskedelmi továbbképző kurzusok megszervezését.

Az 1900. június 1-i közgyűlésen foglalkoztak azzal a kereskedelemügyi miniszteri leirattal, amellyel arról értesítette a kamarát, hogy lehetővé akarja tenni a párizsi nemzetközi kiállításon arra érdemes iparosok részvételét. A minisztériumi támogatás mellett a kamara is ösztöndíjat ajánlott fel.

 

A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentős szerepet vállalt a térségben elért gazdasági eredmények honi bemutatásában is.

Tevékeny közreműködésével szervezték meg

  • 1888-ban a Pécsi Általános Kiállítást,
  • 1907-ben a nagyszabású, reprezentatív Pécsi Országos Ipari és Mezőgazdasági Kiállítást. A májustól októberig nyitva tartó rendezvény egyik jelentős eseménye volt Zsolnay Vilmos emlékszobrának a leleplezése.
    Zsolnay Vilmos halálakor 1900. március 23-án rendkívüli közgyűlést tartott a kamara, melyen Littke József elnök indítványozta, hogy Zsolnay Vilmos emlékére szobrot állítsanak és a felállítandó szoborra gyűjtést indított.
A kereskedelmi minisztérium többször kért véleményt a kamarától a legkülönbözőbb ipari és kereskedelmi ügyekben, vagy értesítette országos vonatkozású gazdasági eredményekről. A vállalatok és az iparűzők állami támogatása, pályázataik elbírálása alkalmával a kamara véleményére támaszkodtak.

A kamara már korábban lépéseket tett a székhelyén létesítendő vámhivatal érdekében, amely végül 1909. január 1-jével kezdte meg működését.

A tisztességtelen verseny kiküszöbölésére irányuló kamarai kezdeményezés legnagyobb sikere az 1923: V. tc. megalkotása volt.

 

A kereskedelmi és iparkamarák két világháború közötti működésében a kereskedelmi és iparkamarákról szóló 1868: VI. tc. néhány rendelkezésének módosításáról alkotott 1934: XX. tc., változást hozott a kamarák szervezetében és választási rendszerében. A jogszabály megszüntette a bel -és kültagok közötti megkülönböztetést és felemelte a kamarai tagok számát.

Lényeges változás volt a kamarák életében a kormánynak az az intézkedése, amellyel 1941-ben felfüggesztette a kereskedelmi és iparkamarák önállóságát. A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara, mint szervezeti keret fennállott egészen 1948-ig. Ezalatt a hét év alatt a gyakorlatban talán leghatékonyabb a mestervizsga bizottságok munkája és a mesterlevelek kiadása maradt. A Szálasi féle vészkorszakban tejesen megszűnt a kamara működése.

 

A háború után az újjáépítésben és a gazdasági folyamatok beindításában dolgozott a szervezet, míg, az 1948. január 2-án kelt 26.862/1948. sz. Kereskedelem- és Szövetkezetügyi miniszteri rendelet megszüntette a kereskedelmi és iparkamarákat és létrehozta a nyomukba lépő belkereskedelmi igazgatóságokat, amely lényegében államosítást jelentett.

 

Az 1948-as államosítást követően érdemi működés nélkül teltek az évek az 1980-as évtizedig, amikor is a reform folyamatok felgyorsulása kitágította a kamara lehetőségeit. A Magyar Kereskedelmi Kamara élt ezzel és robbanásszerű fejlődésnek indult. Rohamosan nőtt a taglétszám, a kamara teljesen függetlenedett az államapparátustól és a kamarai média pl. - Heti Világgazdaság, Napi Világgazdaság - a reformeszmék hordozóivá váltak és nagy befolyásra tettek szert. 1982-től elindult a belső decentralizáció, regionális bizottságok alakultak, amelyek újabb lökést adtak a kamara erősödésének. A Dél-dunántúli Regionális Bizottság a reformfolyamatok egyik elismert fórumává, műhelyévé vált a négy megyében.

 

Új mérföldkőnek számít a kamarák történetében az 1990. év, amikor a Magyar Gazdasági Kamara szövetségi kamarává alakult és a kamarai közösség bázisává a hat regionális gazdasági kamara vált. A Dél-Dunántúli Regionális Gazdasági Kamara pécsi székhellyel az elsők között alakította ki szervezetét, négy megyés hatókörrel. 1994-re több, mint ezer tagvállalkozás, és számos irodában közel 40 munkatárs mutatta a kamara erejét.

 

A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény a magyar közjogi hagyományokat, illetve a modern európai gyakorlatot követve - több mint negyven év után - újból intézményesítette a köztestületi gazdasági kamarákat. A törvény kimondta, hogy a gazdasági kamarák hivatása a gazdaság fejlődésének és szerveződésének előmozdítása, az üzleti forgalom fellendítése, a piaci magatartás tisztességének garantálása, valamint a gazdasági tevékenységet folytatók általános, együttes érdekérvényesítésének segítése. A kamarai törvény szerint a kamarák köztestületek voltak, a működésük önkormányzati elven alapult. A cégek, vállalkozók kamarai tagsága automatikus lett. A törvény viszont megyei alapra helyezte a kamrák működését, ezzel visszalépett az akkor úttörő regionális szerveződéshez képest.

 

A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara az ország egyik legfejlettebb és sikeresebb kamarájává vált, sok, később országossá vált vállalkozásfejlesztési rendszert dolgozott ki. Sikeres volt az OMFB-vel közösen működtetett innovációs alap létrehozása, amelyben 50-50 %-os forrásképzéssel segítették pályázati alapon a kis és középvállalkozások innovációs folyamatait. A kamara funkcióinak kiterjedtségével, szolgáltatásorientáltságával és rendszerszemléletű munkájával etalonná vált hazánkban, amelyet vezetőinek számos állami elismerése is bizonyít.

 

Ebben a korszakban az országos kamarai lobby tekintetében is megkerülhetetlen volt a kamara. Óriási erőforrásokat kötött le az államtól kapott, dezorganizált, gazdasági-közigazgatási feladatok rendbetétele, ezért azok eredményes munka utáni visszaállamosítása százmilliós forráselvonással ért fel 2000-ben.

 

A kamarák elleni politikai támadás nem nélkülözte a személyes indítékokat, de valódi célja a gyorsan erősödő gazdasági önigazgatás gyengítése volt. Ezt szolgálta az automatikus tagság megszüntetetése, a bevételi források elvonása, és a rendkívüli választások elrendelése is „speciális” szabályok mentén, és a kézműves kamara beolvasztásának kényszere is.

 

A kamara azonban az érdekcsoportok összefogásának eredményeként a krízisből igen gyorsan kilábalva folyamatosan erősödött, így még ugyanabban a kormányzati ciklusban ismét elkezdődött az állam által kis hatékonysággal biztosított közfeladatok kamarákhoz csoportosítása, amelyek között a szakképzési rendszer átalakítása a legnagyobb horderejű.

 

A kamara rugalmas, üzleti orientációjú és projekt centrikus működésének köszönhetően továbbra is kiszámítható és megkerülhetetlen tényező maradt a megye közéletben, a gazdasági kérdésekben. Munkája során, tradícióinak megfelelően ismét számos országos szolgáltatási rendszer kidolgozója volt, pl. az e-business és az iparjogvédelem terén. A térség gazdaságfejlesztési stratégiája kialakításának fontos tényezője.